„Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kérdezi a megszálló rómaiak ellen szervezkedő zsidó ellenálló a Monty Python klasszikus filmvígjátékában, a Brian életében. A különböző frakciók képviselői pedig zavartan válaszolnak: a vízvezetéket. Igen, a vízvezetéket, de azon kívül? A csatornázást. Na jó, a vízvezetéket és csatornázást, de mi egyebet? Az utakat.Igen az utakat, vízvezetéket és a csatornázást. Öntözést, közegészségügyet, oktatást. Hasonlóan pórul járhatnak azok az antiszemiták, akik szerint a zsidók ártottak Magyarországnak, vagy a nemzeti kultúra és a tudomány fejlődésének.
Blogomban –a teljesség igénye nélkül- szeretném bemutatni néhány zsidó származású, NAGY MAGYAR EMBER életútját, akik a sportban, tudományban, művészetben alkottak maradandót. Okulásul a hálátlan utókornak!
A tízedik részben a a XX. század második felének legnagyobb zsidó magyar komikus művészének, Kabos Lászlónak, vagy ahogy az egész ország ismerte, Kiskabos életrajza következzen:
|
Kabos László (Krausz László) színész, komikus (1923. szeptember 28. Sárvár-2004. szeptember 26. Budapest). Felesége: Urbán Erika - színésznő
|
Amíg a kis Rott a XX. század első felének nagy zsidó magyar komikusa, addig ezt a megtisztelő titulust a Kiskabos érdemli ki - mondja Kellér Dezső - a század második felében. Pedig a "kis Krausz" fiú eredetileg kertésznek tanul, ám 1943-ban, a tanév végén nem a parkok és a kertek világa várja - ahogy a többi diákot, hanem deportálják, családjának valamennyi tagjával együtt. Mauthausenbe kerül, ahonnan sokakkal ellentétben szerencsésen hazajut.
Visszaérkezve elhatározza, színész lesz, és amíg él, szórakoztatással deríti jó kedvre az itthon élőket, a sok nyomor, pusztulás és baj után. Bálint Lajos magánnövendékeként folytat színitanulmányokat. Kezdetben paródiákkal arat sikereket. Véletlennek köszönhetően fedezi fel a színpad, 1946-ban. Igazi zsidót keresnek egy Nóti Károly-tréfához. Alakítását követően pedig már nem engedi őt többé el a rivalda messzire, ezer karral szorítja magához. Bálint Lajos nyomására művésznevet is választ, ám a javasolt Koós helyett, Kabos Gyula iránti tiszteletből - no meg hát oldalági rokona is egyben a híres művésznek - felveszi a nagy komikus vezetéknevét, amelyet a hajszíne okán még egy "vörös" jelzővel is gyakran ellátnak. Kiskabost gyorsan szívébe zárja a közönség, a névtelenségből lassan ismert és közkedvelt "jelenség lesz", és felzárkózik ahhoz az elithez, amelynek a neve "húzónév" a plakátokon. A Vidám Színpad alapító tagja, s itt játszik kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1992-ben bekövetkező nyugdíjaztatásáig. Sőt, még tovább is, de egy nap megromlik a viszonya a Vidám Színpad vezérkarával, és végleg szakít a színházzal. Pályája vége felé a Mikroszkóp Színpadon lép fel. Régi komédiások módjára többnyire maga építi föl számait és emlékezetes alakításait. Filmes karrierje az 1949-es "Janiká"-val indul, de a legemlékezetesebb filmes alakítását két Hintsch György-vígjátékban, az 1968-as "A veréb is madár"-ban és az 1973-as "Hét tonna dollár"-ban éri el, amely az akkori filmgyártás két kimagasló kasszasikere is egyben, elsősorban Kabos játéka miatt. A szocializmus idején az egyik legnagyobb bevételi forrása a szórakoztatóiparnak az ő személyes sikere, és emiatt akkor folyamatos ellenérzések áramlataiban halad, ám 1990 után a kapitalizálódó színházi világban, a szponzorok, a bevételek iránti orientálódás idején nem találja a helyét. Azzal együtt is, hogy a korábbi sikereiből ő maga igen gyéren részesül, mert akkor az anyagi haszon másutt - a szocialista kultúra kasszájában jelentkezett; most olyan kiskapukon beáramló pénzcsinálási lehetőségek sorával találja magát szemben, amelyhez idomítani a művészi színvonalat nem tudja, és nem is akarja. Élete utolsó éveiben visszavonultan él feleségével, Urbán Erikával, és alacsony nyugdíja miatt feléli az ötvenévnyi siker aprópénzzé váltható attribútumait. Egyre erősödő baja végül magával viszi, nem sokkal a 81. születésnapja előtt. A budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomba.
Sárváron és Pesten
"Kisgyerekkoromban bohóc akartam lenni. Rajongtam a cirkuszért. Ha cirkuszosok felverték a sátrukat, már rohantam, otthon sem lehetett tartani. Segítettem felverni a cölöpöket, cipeltem a ponyvát az áhított potyajegyért. Ám a cirkuszrajongásomból otthon nem lett cirkusz. Azt sem vették komolyan, hogy bohóc akarok lenni. De amikor bejelentettem, hogy felutazom Pestre, és színész leszek, akkor már kezdtek furcsa szemmel nézni. Egy unokabátyám vett magához. Az ő tanácsára beiratkoztam a Kertészképző Intézetbe, hogy legyen valami "tisztességes" szakmám. A virágkertészkedéssel nem is volt bajom akkoriban, hanem azokkal, akik elültették a világban a gyűlölet magvait. Ezekből, a magvakból kelt ki az a rettenetes háború, amely elpusztította családom nagy részét, és kis híján engem is."
Mauthausenben
1943-ban az iskola után berendelik munkaszolgálatra, Kőszegre. Bátyját, Gyurit egy másik századba sorolják be. Népes családjának valamennyi tagjával együtt tehát őt is deportálják. Gyalogmenetben útnak indítják őket Ausztria felé, mezítláb, facipőben az Inn folyó partján, meg az Eisenerch-hegység meredekebb lejtőin, mert az utak kellenek a német hadseregnek. (Édesanyjáék nyolcan, édesapjáék kilencen testvérek, valamennyien lágerbe kerültek.) László végül is Mauthausenbe kerül. A láger amerikai felszabadításakor - mindössze 31 kilóra soványodva - flekktífuszban szenved, de számos hozzátartozójával szemben ő megérte a szabadulást .
Ő maga élete vége felé egy riportban így beszél ezekről a nehéz esztendőkről:
". amikor hazajöttem Mauthausenből, az is nehezemre esett, hogy szóba álljak bárkivel. Én nem úgy éltem meg a koncentrációs tábort, ahogy azt a könyvek leírták. Nem betegszobán sínylődtem, dolgoztam. Állandó halálfélelemben éltem, hol vagonokban, hol a zuhany alatt. Nekem nem segítettek lengyelek, csehek, ad abszurdum németek. A mai napig nem tudok megbocsátani, ahogy azt sem tudom, hogyan éltem túl. Talán a véletlen.
- Van véletlen egyáltalán?
- Nincs. Persze, hogy nincs. Isten van.
- Az ember ezek után könnyedén elveszíthetné a hitét.
- Nem. Megszerezheti. Még élek, és ez isteni csoda."
A második világháború alatt
Hazatérésekor megdöbbenve konstatálja, hogy Sárváron a Vasút utcai családi házukat nem sokkal deportálásuk után "kiutalták" másoknak, akik el is foglalták minden ingóságukkal egyetemben. Kevéssé ismert, hogy a deportálások után hirdetményekben teszik közzé a korabeli önkormányzatok a szabadon "kikérhető", elhurcolt zsidók "szabadon" maradt ingatlanait. Amennyiben valaki bejelentette "rászorultságát" az elhurcoltak valamelyikének vagyonára, úgy az állam az erre a célra rendszeresített szervezet, az Elhagyott Javak Kormánybizottságának egy képviselője idővel kiérkezik a helyszínre, és a nagyobb értékű ingóságokat összegyűjtik, vagy pénzbeli megváltással megtarthatják az "új honfoglalók", de magát az ingatlanfoglalás jogosultságát aláírásukkal és hivatalos pecséttel szentesítik. Az így elfoglalt lakásokban lakók egy részét később, az államosítások után - főképp a nagyobb házak, ingatlanok esetében - egyszerűen továbbköltöztetik, vagy társbérletre kárhoztatják a törvények betűje okán, és akiket ilyenformán "sérelem ért", azok közül nem egy kárpótlásért ad be keresetet 1990 után. Az eredeti tulajdonlás kérdése fel sem merül, így a valódi károsultak még bocsánatkérés formájában sem találkozhatnak némi megbánással. A korszak széles társadalmi rétegeket érintő nagy erkölcsi bicsaklásának egyik homályos és kevéssé tisztázott kérdése ez az akkori kiigényelhető, megváltható vagyon témaköre, már az igényjogosultság okán is, leszámítva a valóban kibombázottak nincstelenségét. A népes sárvári Krausz család néhány hazatérő családtagja konstatálja, hogy bár életben vannak, semmijük sem maradt az élet folytatásához. Lacin kívül mindenki Laci egyik, még a háború előtt New Yorkba férjhez ment nővérének, Rozinak a segítségével folytatja az életet az Újvilágban. Hívják őt is, az akkor 21 esztendős fiatalembert, de ő ad magának egy kis időt, hogy megpróbálja, tud-e sikeres magyar színész lenni, ha nem sikerül más út nem lévén, távozik ő is Amerikába. "... hogy tudod szórakoztatni azt a népet, engedett téged elhurcolni, és majdnem kiirtatta az egész családodat élükön veled!" "Tévedés - válaszolja Kabos ilyenkor -, nem a nép tehet róla, hanem a mindenkori politika." Apolitikus élet- és művészetszemlélete talán innen gyökerezik. "... azért akart itthon magyar színésszé válni, hogy amíg csak él, csak jót, és derűt adjon, egy ilyen rettenetes világégés után az itthon maradottaknak, és erőt az élethez."
A színészi pálya kezdetén
Bálint Lajoshoz, a Nemzeti Színház jeles rendezőjéhez, és a színpadi szerzők egyesületének titkárához jár színészmesterséget tanulni. Lulu bácsi ingyen foglalkozott magánnövendékével, a kis sovány, lágert megjárt Lacival. Esténként paródiákkal szórakoztatja a közönséget kávéházakban, ún. tömb-bálokon (bérházak belső zárt udvarain, az emeleti gangokon, sámlin ülve nézték a lakók). Kedvenceit, Gózont, Latabárokat, Sárdyt utánozva szinte háztömbről háztömbre haladva veszi be a közönséget. Közben Verebes Károly is felkarolja őt, foglalkozik vele, betanulnak egy-két számot, és ennek kapcsán is számos fellépés adódik. Napközben gyakran megfordul a mai Radnóti Színpaddal, akkor Pódium Kabaréval szembeni Pichmichián presszóban. Egyik alkalommal Nóti Károly villámtréfájához keresnek egy hamisítatlan zsidó karaktert. A tréfa nagyjából arról szól, hogy két néger beszélget New Yorkban egy padon, és arról panaszkodnak, hogy bezzeg katonának jók voltak a világháborúban, de most nem szállhatnak fel a villamosra, mert feketék. Na, ekkor kell átmenni előttük a színen egy zsidónak cigivel a szájában. A két néger utánanéz, és azt mondják: "Mázlista!" A Kollár nevű kollégát beöltöztetik zsidónak, de nem az igazi. Verebes ekkor átrohan a kis Krauszhoz a Pichmichiánba, és kapacitálja egy kis színpadi kenyérkeresetre. "Nem kell semmit csinálni, ne félj, csak menj át a színen!" Átment. A rendezőség visított. Megkapta a szerepet. Ezzel elindul színpadi karrierjének első stációja.
Krauszból Kabos lesz
Bálint Lajos felveti, hogy művésznevet kellene választania a Krausz helyett, és a Koós nevet javasolja. De mivel a Pódium társulatában már ott dolgozott Koós Olga, így tiszteletből másfelé kezdett tapogatózni. Miután Kabos Gyula, a nagy komikus oldalági rokona (Krausz lányt, édesapja egyik húgát vette nőül Kabos Gyula), így a nagy komikus iránti tiszteletből ő is felveszi a Kabos nevet. Így született meg a Kiskabos név, amelyet a hajára való tekintettel még egy vörös jelzővel is gyakran ellátnak.
Karrierje elindul
Kiskabos tehát egy Nóti Károly-villámtréfával bekerül a Pódium Kabaréba, ahol később egyre inkább más darabokban is használják tehetségét. Először egy Anatole France-darabban lép fel, amelyben Turay Ida játssza a néma feleséget. Amikor azután a Magyar Színház bemutatja a "Janiká"-t, Turay már ragaszkodik Kiskaboshoz. Ugyanakkor a később népszerűvé váló filmrendező, Fábri Zoltán - aki ekkor még színházban dolgozik - nem túlzottan érti Turay ragaszkodását. "Csunya is, vörös is...?!" De Turay Ida határozott kiállásának köszönhetően megkapja végül a néma házmesterfiú szerepét a "Janiká"-ban. Aztán, amikor szerepe szerint fel-alá tipeg a színpadon a Turayval elcserélt pongyolában, a közönség valósággal dől a röhögéstől. Akkor már a színház eddig ódzkodó vezérkara is pontosan tudja, "jó vásárt csinált Kiskabossal". Kiskabost gyorsan szívébe zárja a közönség, a névtelenségből lassan ismert és közkedvelt "jelenség lesz", és felzárkózik ahhoz az elithez, akinek a neve "húzónév" a plakátokon.
A Vidám Színpadon
Az 1951-ben megalakuló Vidám Színpad alapító tagja lesz, ahol 1957-ig jószerével tréfákban, jelenetekben szerepel, jelentősebb önálló feladatot nem kap. Ekkoriban születik első magánszáma, a "Leszállították a tüzelőmet" című, amelyet a Magyar Rádió is felvesz. Az országos sugárzás és a Magyar Rádió igen magas hallgatottsága lehetővé teszi, hogy ismertsége minden korábbi küszöbértéket meghaladjon. Innentől fogva Szenes Iván sorra írja számára a jobbnál jobb számokat, mint például a "Fotoriporter", vagy a "Turista" címűeket.
Újabb jelentős lépést az ismertség terén az 1957-ben induló lottójáték jelenti, amelynek ő lesz a reklámembere. A "megvette már az e hetit?" visszatérő mondattal jelentkezett reklámfilmeken, mint Lottó Ottó. "150 forintot fizetnek egy jelenetért, a pénznek bőven van helye, és népszerűsít engem is" - válaszolja azoknak a fanyalgó kollégáknak, akik a reklámfilmeket nem becsülik sokra. A filmet akkoriban a heti híradó és a fő film közötti időben vetítik a mozik, és minthogy kezdetben az 1957-ben induló rendszeres tévéadások kapcsán a tévézés csak lassan terjed - mai marketingkifejezéssel élve - a kisfimek nézettsége a mozikban a maximumot közelítette meg. Később ebből alakul ki az "Ottóka" című darab (amelyet Király Dénes írt), és Kabosnak önálló estje lesz a Vidám Színpadon.
A nagy Kiskabos-sikerek
Az első igazi nagy sikerét a Vidám Színpad kamaraszínházában, a Kisszínpadon Molnár Ferenc vígjátékában, a "Doktor úr"-ban (1957) aratja, ahol Puzsért alakítja. Első szériájában 900-szor játssza egyfolytában, majd pár év múlva felújítva, Kazal László rendezésében (1960) még háromszázszor megy, összesen tehát 1200 előadást csinál végig ebben az egy szerepben. De játszik Kállai István "Majd a papa" (1958), Nagy Endre - Kállai István "A miniszterelnök" (1961) című darabokban éppúgy, mint a "Legfeljebb elválunk" (1962), a " Susmus " (1963), a "Csacsifogat" (1964), a "Szegény kis betörő" (1967), "A nyolcadik osztály" (1967) című zenés kabaré-előadásban, vígjátékokban egyaránt, többnyire főszerepet. Ezeken kívül a Kamaravarietében gyakran napi három alkalommal is fellép. Budapest Varieté, Margitszigeti Majakovszkij Színpad, Béke-kupola , Fővárosi Nagycirkusz, a Zeneakadémia délelőtti műsorai mellett rengeteg vidéki fellépés adódik a magánszámaival. Egyik legnevezetesebb ilyen magánszáma a "Vazs megyei vagyok" címet viseli. Az első háromfelvonásos darabban az Operettszínházban lép fel, ahol Békeffi István "Nyolcadik osztály" című darabját adják Latabár Kálmán és Feleki Kamill főszereplésével. Közben Feleki Kamill "átigazol" a szemközti színházba - és Kabos László beugrik a szerepébe.
Kiskabos és a film
1956-tól fogva, amikortól igazi sikerei is kezdődnek a színházakban, elindul filmes karrierje is - kisebb epizódszerepekkel, amelyek közül a "Dollárpapa" volt az első, amit később színházban, a Vidám Színpadon is játszik, de ott már a főszerepet adja. Aztán a "Férjhez menni tilos", "Nem várok holnapig", Tanár úr, kérem". stb. folytatja a sort. Igazi áttörést "A veréb is madár" című, Kállai István forgatókönyve alapján készült film jelenti pályafutásában. Kabos kettős főszerepet alakít, egy testvérpáros két tagját, akik egymásnak szöges ellentétei, és az ebből adódó helyzetkomikumra épül a film, amelyről nyugodtan állíthatjuk, igazi közönségfilm. A bemutató évében rekord látogatottságot ér el, a maga hatmillió (!) nézőjével. Ráadásul a nemzetközi filmforgalmazás terén is sikert arat, hiszen Ausztriában, Svájcban, Németországban, sőt, Amerikában és Ausztráliában is vetítik, a hazai nézőközönségen kívül.
A felszín és a mély
Kiskabos az elszenvedett és átélt lágerélményei kapcsán őszinte tartózkodással viseltet a politikával szemben, mert a politikát tartja felelősnek a bekövetkezett embertelenségekért. A Rákosi fémjelezte korszak politikai kabaréiban is tudatosan a civil, az apolitikus világot képviseli, és különben is, "én már akkor vörös voltam, mikor még azt sem tudták, mi a kommunizmus!".
Témaválasztása ezért is a magánember hétköznapi világa körül mozog, a párkapcsolat, a pikáns témák, a szexuális felhanghoz kanyarodó elszólások irányában hat , mert ez volt talán az egyetlen kiút, kibúvó a hivatalos irányvonallal szemben. Emberi bölcsessége szórakoztatás-művészetét a napi és pillanatnyi politikai zivataroktól távol tartva tereli örökérvényűbb vidékek felé, holott napi megbecsültsége és számos munkája múlhatna azon, hogy fejet hajt a politikai erővel szemben, és minden bizonnyal csak előnye származhatott volna akkor belőle, ám ő marad a kis vörös Kabos, a kisember színpadi képviseletében is nagynak. Mosolyogva és örökké tréfálkozva kerüli ki azokat a buktatókat, hamisságokat, amelyet belsője, tiszta őszintesége kellő időben felismer, talán ezért is tudja a lakosság kis hányadát képviselő fővárosban képviselni a vidéken élő többséget, afféle népmesei figuraként. A kis vidéki félárva zsidógyerek, aki számtalan viszontagság ellenére is mindig talpra áll, megtalálja a helyét a nagyvilágban, rácsodálkozik annak visszásságaira, hozzásegítve bennünket az élet által, és általunk kreált valódi abszurditásokon való jóízű derültségre, mintegy kinevetve magunkat, másokat, burkoltan a rendszert, a hibáinkat, az akkori szocialista viszonyok feszítő, ki nem beszélhető emberi dolgait is egy-egy sommás tréfába burkolva. Kevesen látják akkoriban, mekkora clown is valójában, és mennyire tudatos az, ami nem annak tűnik elsőre. Sokan tréfái kapcsán beskatulyázzák, ahonnét nagyon kevés kitörési pont adódik annak, akivel ilyen megesik. Mindez idő alatt ő hatalmas belső derűvel mulat a külvilágon, mosolyogva teszi túl magát az őt szorongató élethelyzeteken, a kartotékoló gondolkodásmódot képviselő szakmai emberek tulajdon korlátain. Belső bölcsességéről talán egyedül szeme árulkodik, amely gyakran külön életet él attól a Kiskabostól, amelyet elvárnak tőle, az örökké tréfára kész, minden munkát elvállaló, becsülettel elvégző művésztől, aki adott pillanatban a tréfa, az előadás kedvéért gyakran olyannyira átadja magát a közönségnek, hogy kézzelfoghatóvá válik ez a lelki alázat. Ám ezt sokan összekeverik, félreértik - hiszen sokan el sem jutnak életpályájuk során ehhez az alázathoz, tudatosan ügyelnek, hogy "ennyire azért ne adják ki magukat" - és ezzel a művészi alázattal visszaélve sok mindent megengednek maguknak vele szemben. Többen ripacskodásnak tulajdonítják a clown kacagtatását, a felszín mögé talán tudatosan sem nézve. Még az utolsó vele készült portréjában is kitér erre egy kérdés erejéig Molnár Gál Péter, a beszélgetőpartner. Pedig Kabosban a bölcs művészi alázat, a megtapasztalt halál után, az élet mindenek feletti öröme, a kacagtatni tudás nagy kegyével alkot oly különös elegyet, amely egy-egy korszakban kevés születik, és addig hat természetesnek, amíg van, amikor meg már nincs, akkor tűnik ki egyértelműen valódi jelentősége.
A megrögzött agglegény megnősül
1971-ben kerül az ifjú és feltűnően csinos Urbán Erika a Vidám Színpad társulatába akkori férjével, Dobránszky Zoltánnal együtt. A kétszer annyi idős Kabos László ismert és befutott sztárnak számít már ebben a közegben. A próbák és az előadások ideje alatt lassan kiderül, hogy Kabos László és Erika világfelfogása között elenyésző különbség van. Pedig a nőket egyáltalán meg nem vető Kabost óva intik a nagy korkülönbség (26 év) miatti csalódásoktól, rövid életűnek tartva ezt a házasságot, amiről pedig utóbb kiderült, a kimondott "igen" esetükben valóban egy életre szólt.
Kabos ötven éves
Az ötvenéves Kabos Lászlót, a "Részeg éjszaka" fináléjában a szakma, és a kollégák nevében Kellér Dezső köszönti, 1973, szeptemberének végén. ".Lacikám, én ott voltam a Pódiumban pályád bölcsőjénél, és aztán végig kísértelek az úton, amelyen sikert sikerre halmozva célhoz értél: feliratkoztál a nagy nevettetők listájára. Ezen már nem lehet vitatkozni: a kis Rott, és a kis Latyi neve mellé már odakerült a kis Kabos neve is. Pályád sima volt, egyenletes. Egy színészi karrierjét sok veszély fenyegeti. A naiva felett eljárhat az idő. A bonviván elhájasodhat. Az énekes berekedhet. Téged kezdettől fogva csak egy veszély fenyegetett. Hogy az idők folyamán megszépülsz. A sors kegyes volt hozzád.”
Kabos megválik a Vidám Színpadtól
1972 és 1980 között havonta 32 előadást játszik, vagyis mindennap, és nemritkán egy nap két előadást is. Közben a rádió- és tévészereplés, a szilveszteri műsorok és a vidéki fellépések. A közönség kevéssé tudja, mit is jelent ez valójában, csak a szakmabeliek értik igazán, mekkora stressz, mennyire veszi ki, lúgozza ki a színészt egy ilyen munkatempó. Közben jobbnál jobb premierek. 1976-ban Horváth Tivadar rendezésében mutatják be Rejtő Jenő - Fényes Szabolcs "Aki mer, az nyer" című operettjét, ahol Kabos László Rózer bácsit játssza nagy sikerrel. 1977-ben Bencsik Imre "Kölcsönlakás" című művének ősbemutatója. Kabos mint Dobos Géza kölcsönadja lakását főnökének (Kazal László), aki egy légyottra érkezik szeretőjével (Urbán Erika), ám rövidesen kiderül, hogy lassacskán mindenki itt akarja lebonyolítani szerelmi ügyeit. Kabos abszolút főszerepet alakít, hisz a cselekmény központi figurája. Több százszor megy, akárcsak a többi darab akkoriban. 1979-ben kerül sor Nóti Károly - Fényes Szabolcs - Szenes Iván "Nyitott ablak" című zenés vígjátékának bemutatójára. Bűbájos bakahistória jóval a Svejk megjelenése előtt a k. u. k. hadseregben , egyfajta magyar Svejkként tartják számon Novotnit, az abszolút antibakát. Eredetileg az ősbemutatón Salamon Béla hozza a szerepet, ám 1979-ben Kabos László csetlik-botlik az első világháború viszontagságai közepette. A polgármester Csákányi László, a polgármesterné Schubert Éva, Piri, a lányuk Rátonyi Hajnalka, hadnagy Kósa András, Mariskát, a cselédlányt Urbán Erika játssza. A siker vitathatatlan. Jegyet hónapokkal előre kapni csupán. Ugyanakkor a színfalak mögötti belső zúgolódás felerősödött Urbán Erika és Kabos addigra már egyértelmű kapcsolata okán. "Kabos öreg a szerephez." - hallani a társulat ellenvetéseinek hangjait. Kabos ekkor 56 éves. A siker mit sem számít. A rossz hangulat egy pontján az igazgatónál fizetésemelést kér, ha már semmilyen elismerésben nincs része, adjon akár csak egy forintot. Akkoriban ugyanis bár sok darab sztárja, de mégsem ő jelenti a fizetési plafont a színháznál. Fizetésemelést nem kap, szóváltás annál inkább lesz a dologból. A felszínen anyagi megbecsülésről folyó vita egy pontján Kabos eljön a színházból. Ekkor Harsányi Gábor ugrik be Kabos helyett Novotni szerepébe.
Egy kemény év a Mikroszkóp Színpadon
Még aznap, amikor híre megy Kabos és a Vidám Színpad elválásának, Komlós János a Mikroszkóp Színpadhoz szerződteti. "Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egy Kabos az utcán sétáljon, akár egy napig is.”
Vissza a Vidám Színpadra
A Vidám Színpad élén közben igazgatóváltás zajlik. Bodrogi Gyula, az új direktor egyik első feladatának tekinti Kabos László visszahódítását a színházába, amely végül is megvalósul, még ha nem is zökkenők nélkül. Kabos boldogan veti bele magát a munkába, a régi megszokott közegében. Egyik feltétele a színházhoz való visszatérésének, hogy a régi kollégákkal együtt léphessenek fel: Kazallal, Hlatky Lászlóval, Kibédyvel. A bemutatkozó előadás a régi-új színházában a "Meddig lehet elmenni" című kabaréműsor lett, amelyben mindezek meg is valósulhatnak. Az előadás egyik csúcspontjaként a legendás Kazal - Kabos duett előadja szívbemarkoló dalát, Zerkovitz régi slágerét énekelve:
Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
Szeresd az embert, ki rajtad nevet,
Akarj a nézőnek jó képet vágni,
Szerezz sok jó percet mindenkinek!
Mindenki kacagjon, mikor csak játszol,
S ha ezért lenéznek, ne bánd soha,
Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
Mert, minden csak - komédia!
A műsor 250 előadást ért meg, és csak azért ennyit, mert közben Kazal László a szívével kórházba került, majd nem sokkal később, egy szombati napon elhagyta hű színpadi társát, és vele szeretett közönségét, és felköltözött az égi társulat tagjai közé. Talán ott a "vidám színpadosok" egy külön felhőt foglalnak le, a saját és az égi nézőközönség szórakoztatására.
1984 - az első amerikai mintára készült magyar show: a Kabos Show
Kabos 1979-es ausztráliai turnéjáról hoz egy videomagnót, ami errefelé akkoriban nagy újdonságnak számít. Ehhez a videomagnóhoz néhány kazettát is vásárol külföldön, amelyek között ott találni Frank Sinatra "One Man Show" című kazettáját, nagy sztárvendégekkel, zenekarral, táncosokkal. Ezerszer megnézi előadás után pihentetésül. Egyik este azután, miközben a szalag csak úgy megy, hadd szóljon. szinte a feleségével egyszerre eszükbe jut, hogy egy hasonló show-t lehetne hazánkban is csinálni. Így született meg közös gyermekük a Vidám Színpadon, az első amerikai mintára készült magyar show, a Kabos Show 1984. december 6-án. Kállai István szerző, Szenes Iván zeneszerző, Blum József zeneszerző és hangszerelő alkotják a show háttér menedzsmentjét. Főszerepben Kabos László. Hófehér frakk, hófehér cilinder, ékszertrikók, táncosok, afféle igazi revü. A műsor több szegmensből áll, amelyben mindig szerepet kap egy 20 perces rögtönzésblokk, amelyben Kabos az épp aktuális eseményeket fűzi bele mondandójába. Nevetés, dal, látványos show-tánc, és a díszvendég, Aradszky László. Szenes Iván révén a nyitószámot Charles Kálmán, Kálmán Imre Amerikában élő fia írja a Kabos Show számára. A show hanganyagát felveszik hanglemezre, és rekord sebességgel ki is adják. Oly annyira, hogy szilveszterre a hanglemez átlépi a 100 000 eladott példányt, s így a bemutatótól számított harmadik héten a lemez aranylemez lesz. A szilveszteri műsorban adja át Szenes Iván és Bodrogi Gyula Kabosnak a bekeretezett aranylemezt.
A "Szexbogyó" és "Egy férfi, aki nem akar" sikerei
1988-ben bemutatják Pethes György rendezésében, Görgey Gábor kétrészes bohózatát, a "Szexbogyó"-t. ". Hosszú hónapokra előre lehet csak jegyet váltani az előadásokra, ám a következő siker hullámai talán még ennél is nagyobbra csapnak. Az "Egy férfi, aki nem akar" című vígjáték színpadra kerülése az 1980-as évek vége felé hazatelepülő Dobos Attila nevéhez fűződik. Dobos szerezte egyébként a korábbi filmsiker, "A veréb is madár" főcímdalát; ezúttal egy német szerző darabjával jelentkezett, melyhez ő írt slágerzenét, Szenes Iván szövegével, amelynek kapcsán zenés vígjáték lett az eredetileg prózai darab. A cselekmény egy házasságtól alapvetően rettegő anyakönyvvezető (Kabos László) körül forog, akinek a fia (Csonka Pici) beleszeret egy butikos (Urbán Erika) unokahúgába (Sajgál Erika). A premieren a német szerző is jelen van, és elragadtatással szól a megzenésítésről, a darab egészéről. A darab sikere túláradó, a szereplők önfeledt jókedve átragad a nézőkre is, igazi Vidám-siker.
A Vidám Színpadtól ismét el.
Ám a Vidám Színpadhoz szerződő új művészeti vezetőnő a színház egészére, és a darabok önfeledt bohóságaira is befolyással van. A színház közhasznú társasággá válik, és ezzel egy időben megkezdődik a régi tagok nyugdíjaztatása is (Kállai Ilona, Horváth Gyula. stb.). Sor kerül Kabosra, annak ellenére is, hogy ő maga erejének és munkabíró képességének teljében van. 1992-ben 17 ezer forinttal nyugdíjazzák. S bár a színház tagságához tartozik, az új évadban mindössze két darabban szerepel, a már említett "Szexbogyó", és az "Egy férfi, aki nem akar" című vígjátékokban, a többit leveszik a műsorról, mert "nem tudjuk fizetni a jogdíjakat" - mondja a színház vezetősége. "Szó nélkül otthagytuk őket. És ismét senki nem tartott vissza minket. Boldogok voltak, hogy kisöpörtek” - mondja Urbán Erika.
A Vidám Színpad és Kabos útjai végleg elválnak
Kabos László 70. születésnapján már ismét a színház tagja. Bensőséges és kedves megemlékezések sorozata éri az ekkor már közel ötven esztendeje a színháznál szolgálatot teljesítő színművészt. A színház érdekli és a műsor, nagy érzékkel tudja kiválasztani leendő sikereit, és hogy ezt kellő külső anyagi támogatóval menedzselje is, ez adott pillanatban váratlan és idegen számára. Ekkor a Vidám Színpad és Kabos útjai végleg elválnak.
Betegen
Töretlen munkakedve ezúttal amerikai turné megszervezésében ölt testet. Hat előadást New Yorkban, egyet New Jerseyben, majd Kanadában, egyet Hamiltonban, és Torontóban két előadást tart az Urbán Erika, Kósa, és Kabos hármas. New Yorkban például a 2500 fős egyetemi színházteremben lépnek fel, de a Kanadában akkoriban uralkodó hideg, a -28 Celsius-fok kikezdi egészségét, és tüdőgyulladással tér haza. Később, 77 évesen, 1999-ben ismét turné szervezésébe fog, ezúttal Ausztrália a cél. A siker ezúttal sem marad el. Hazatérve fellép az első Zsidó Kulturális Fesztiválon, a Kabos Show zsidó elemeit előadva. Ezek az utolsó szereplései. Játszik még jó néhány alkalommal a "Szeszélyes évszakok" egyes jeleneteiben, de gégeproblémái nem szűnnek. 2000-től már nem vállal színpadi fellépést. Állandó orvosi kezelést kap, amelyet jól tűr, és gondjai időszakosan enyhülnek. 2001-ben megörökítik kéznyomát a Csillagok Falán. Aztán kiújul baja: rosszindulatú daganat a hangszálán. Tisztában van mindennel. Ám ekkor is naprakész, és pedáns, jó kedélyű. Ám nehezen viseli, hogy ő, akinek a saját állítása szerint - soha be nem állt a szája, most hallgatásra és cetlikre írásra lett kárhoztatva.
Az elmúlással sohasem viccel. Nagyon tiszteli és szereti az életet. Ifjúkorában megtapasztalta, milyen a halál torkában. Gyakorta hangoztatja: "Különben is, kaptam a sorstól 60 év ráadást, beszélgethettem eleget".
Kabos László 80 éves
A 80. születésnapját a Fészek Klubban ünneplik barátai, tisztelői, egy Csemer Géza és Abai Pál rendezte műsor keretei között. Kaposi Miklós vezeti az estet, ahol sokan fellépnek tiszteletére. Medgyessy Péter miniszterelnök privát levélben köszönti. 75 éves születésnapján Göncz Árpádtól átveheti a Magyar Köztársaság tisztikeresztje kitüntetést, de sem korábban, sem pedig később más hivatalos elismerésben nem részesül.
"Még élek, és ez isteni csoda. Túl vagyok egy komoly betegségen, találtak egy rosszindulatú daganatot a hangszálamon, de legyőztem a betegséget, és még életben vagyok. Nem dohányozhatok, nem ihatok alkoholt, nőzni már nem tudok, de szemem még van. Erre azt szokták mondani: Az ilyennek még élni sem érdemes. Én pedig még mindig élek. És mindenkinek az üzenem, hogy az élet szép! Akármi történt, akármilyen a világ, akármilyen mocskos a történelem, az emberiség, és mostanában a szakma, érdemes élni, még 80 évesen is!..." - nyilatkozza 2003. október 5-én a "Mai Nap" vasárnapi számában, Székhelyi Fruzsinának.
Halála
A 2004. januári kontrollvizsgálaton panaszmentes, jó eredményekkel rendelkezik. "Tumor-mentes" A május 10-ei kontrollvizsgálat viszont súlyos bajt állapít meg, azonnali műtétre kerül sor. A nyarat kezeléssel, és feleségének gondos ápolásának köszönhetően otthon tölti. Szeptember 22-én este elesik, kórházba kerül, combcsontja sérül meg. Négy napja van már a János Kórház traumatológiáján, amikor szeptember 26-án, vasárnap délelőtt még az ágyánál ül, majd ebéd után lepihen. Délután fél háromkor viszont végleg kihunynak a fények, és legördül a függöny, Jom Kipurkor, a zsidók egyik legszentebb ünnepén távozott, és születésnapján, szeptember 28-án temetik, akkor, amikor 81 éves lenne.
Kabos humoráról
"Régimódian volt ellenzéki - mondja Molnár Gál Péter visszaemlékezésében. - Nem tátotta tágra a száját. Nem is igen tehette volna, de csípős ellenvéleményét kimondta színpadról, vagy ha nem szavakkal, annál erőteljesebben ható és érthető pillantásokkal, súlyos összenézésekkel őt világosan értő közönségével. Jellegzetes fogással elidegenítette az ábrázolt bohócfigurát az ábrázoló művésztől. Az artistaszakmában honos trükköt használta: megelőzte nevetésben nézőit. Belevicsorított tréfáiba. Úgy tett, mintha ezt az élcet már ő maga sem tudná megállni nevetés nélkül. Nevetésével eltávolította önmagát, az állampolgárt az alkalmazott komikai fogástól. Megteremtette azt a finom határvonalat, ami nélkül ócska tréfálkozás lett volna a dolog. Jelezte: nem vagyok azonos azzal, akit kiröhögtök. Miattatok teszem. Miattatok megyek a humor vágóhídjára. A nevettetés mártírja vagyok. Kabosnak ez a magát szerepétől eltávolító fogása művészi arányérzékre vallott. Eredménye: a bohóc megőrzött emberi méltósága volt."
Molnár Gál Péter az utolsó tévé-portréműsorról:
„A tévéfelvétel is a Mikroszkópon készült. Ő beszélt, szájtátva hallgattam. Nem volt mit közbeszólnom. A nyolc évtizedet leélt, súlyos beteg férfi nehezen formálta a szavakat megműtött gégéjével, de agya világos volt, emlékezete kikezdhetetlenül pontos, a leglényegtelenebb részletek is szabatosan éltek benne. A lényeget pedig bölcsen hunyorító madárszeme szavak nélkül is tudta közölni. Nem elhamvadt múltja emlékeit melengette, de éles eszű, jó agyú színész lévén régi komédiások módjára többnyire maga építette föl számait. Határozott világnézettel. Megrendíthetetlen bölcselettel. Roppant sikerei ellenére illedelmesen, régi vágású úrhoz méltóan szerény volt. Nem álszerény. Igazi szerény. Hiszen volt mivel szerénykednie."
Utolsó sajtóinterjúi egyikében így összegez: "- Elégedett? - Én igen. Tulajdonképpen azért, hogy megértem ezt a kort, nem kutyafüle, szabadjon mondani, ezt nem mindenki éri meg. Én most már itt vagyok, sikeres voltam, boldog volt a magánéletem, és mindent eljátszottam, ami ebben a műfajban jelent valamit." (MGP, Népszabadság, 2004. szeptember 27.)
Emlékezzünk a nehéz sorsú, gyermekfejjel a poklot megjárt ember és komikus színész örök üzenetére, mert ettől saját életünk is megváltozik:
„Mindennek a jobbik oldalát nézzük,
És ne felejtsünk el nevetni,
Mert a nevetés gyógyszer!”
Kitüntetései:
A Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje (1995)
Érdemes Művész (1983)
Jászai Mari-díj (1958)
Forrás:
Színészkönyvtár
Utolsó kommentek