Bertram Gábor: Nono!

Töröld le a vigyort az arcodról fiam

Régen nem csúfította a lépésem ficam

Frissen futottam a zuhogó esőben

A melleim táncoltak az őszi szellőben

A legények kacsingattak, ha meglátták fenekem

A fülembe sugdosták a nyakadat megeszem

A lábam is formás volt a mosolyom csábító

Ha a térdem megvillant, azt mondták lázító

A szemem még hordozza a régi kalandokat

Az emlék, ha megtalál, felidéz szép napokat

Az idő lassacskán elhervasztja a testet

De a lélek megőrzi, mit egykor színesre festett

Ezért ne nevesd ki a szegény öregeket

Az élet maj eléd is görget nagy köveket

Mire feleszmélnél, hogy mennyi mindent tettél

A tükörben meglátod, hogy te is megöregedtél