Bertram Gábor: Elfáradva

Már minden oly nehéz, de melletted fekszem

Elfáradt az életem hajnallal nem veszekszem

Köszönöm néked, hogy még most is ölelsz

Hogy nem szólsz semmit, hogy némán felelsz

Elfáradtak már az ismételt szavak

Az életünk szép volt, nem kell a panasz

A kedves emlékek újra pörögnek

De mi ez a zaj? Valakik zörögnek

Fogom a kezed, futunk az esőben

Virágot szedünk a szép lombú erdőben

Arcomba locsolod a hűsítő vizet

Megcsókolom ajkad, míly édes az ízed

De hallom az óra halkabban jár

A folyón egy hajó, benne a révész vár

Kezembe egy kikészített érme

Miattam szegényt, csalódás ne érje

Mire felébresz, a túlparton leszek

Mikorra érkezel, egy kisházat veszek

Ott várlak majd az ajtajában

Kezemben virággal, szívemben napsugárral.