Mező Ferenc: Bächer Iván sétapadja a Pozsonyi úton

Egy nem helyénvaló világban, le-föl

járkál, aki a helyét nem találja,

voltak hű sétatársai, s lesznek,

ha ott fenn is van Pozsonyi.

„Ez itt az Újlipócia, s ez a központja.” – mondta a

Tátra és a Raoul Wallenberg sarkán megállva;

kicsit elgondolkodott, mielőtt jött volna

a „szóda”, beavatásfélére vágytam első

utunkon, s be is tértünk az azóta rég bezárt

pékhez egy sajtos stanglira.

Ő ismerősként érdeklődött üzletről, családról,

majd a Költő háza mellett a Piccolóban

megittunk, persze, néhány kis rozét,

ahol pékek, szabók és hentesek krónikása

mellé nem üldögélt le agyondíjazott író,

sikeres pártvezér.

Az idegeimre ment, mindig

mindenkit meghívott,

és nem hagyott fizetni, és az a

szörnyen rekedt oktató hang,

ahogy a fülembe ordította:

„Bazmeg Feri! Radnóti gyilkosai

a nemzeti hősök parcellájában

fekszenek, és ezek

őket is megkoszorúzzák!”

Én meg dünnyögtem, békítettem…

Most melléjük temethetjük

a szabadság édes madarát is.

Itt a varjú turul.