Bertram Gábor: Szabad akarat

Egy ezüstszínű folyosón járok

Minden hideg, most egy ajtónál állok

Meztelenül, hogy ruhám hol van, ne tudom

De valami nehézség ül ruhátlan vállamon

Valami kattan és az ajtó lassan nyílik

Egy végtelen terem, melyből egy újabb terem nyílik

A teremben égig érő polcok

A polcokon eljövendő sorsok

Hírtelen a polcról egy lélek ugrik reám

Mi megszabja sorsomat, és feladja a ruhám

Azt mondja, férfi leszek és teljesen átlagos

Kérem, hogy cseréljünk, de csak mosolyog hátra most

Azt mondja, nekem nem lehet szabad választásom

Mások döntik el, milyen lesz az új kabátom

Lehajtott fejjel indulok előre

Talán majd máskor, most ,marad ez, egyelőre