Bertram Gábor: Veled

Napfény csiklandozza ébredező szemem

Lábam óvatosan az ágyból kiteszem

Szinte még vakon a konyhába megyek

Hogy a gázra egy megmentő kávét tegyek

Te még alszol, hiszen hosszú volt az éjjel

Ennyi jár neked, mert így szeretsz, szenvedéllyel

A nappalt a reggelek mindig meghatározzák

Bár tudom, nem szereted, ha a kávét ágyadba hozzák

Egy apró csók szólít, hogy nyisd ki kis szemed

Egy mosoly arcodon nyugtázza, kedveled

Egy hosszú csók széthúzza éjjeli függönyöd

Ilyen indulással, nappalod könnyebben tűröd

Szó nélkül kávézunk az illata finom

Valami enyhít majd az álmos kínon

Egy köszönöm és egy hosszú ölelés

Egy felszolgált kávéért, valljuk be, nem kevés.