Under Grund: Egy mondat a magyarságról

Hol magyar van,
ott magyar van.
Nemcsak az Este-mesében,
nemcsak az Egyenes beszédben.

Nemcsak a vágószobákban,
nemcsak a Népszabadságban,
spin doctor szavában,
ott magyar van

nemcsak a CÖF-söréttel
megtöltött Békemenetben,
ellentüntetésben,
fals mondj le!-beszédben.

Nemcsak a hívő bűvös
hitéletében: üdvös! -
ott magyar van
nemcsak a kocsonyásan

mormolt komcsizásban,
a külön-ben, az Összefogásban,
s abban, ahogy a nullát
a büdzsébe húzzák.

Nemcsak a fingon,
mit reszelve mind nyom
büdösen
szerkesztett hírekben.

A szájt felé köpött "pfuj"
píszijében (lapulj!).
Hol magyar van,
ott magyar van.

Nemcsak az LMP-ziláltan
felhagyott harcolásban,
s a Fácsén tolt sótlan
"no comment" posztban.

A rendet
író párttagkönyvek
puffanásában,
TEK-es SIM-nyomokban,

az van a plakáton vajban
fürdő tejországban,
meg abban,
hogy "baj van, baj van",

abban, ahogy a "Molló"
közben - érzed - a Hagyó
egyedül, kit nem
irigyelsz, hogy hidegen ül.

Nemcsak a két wifi-kód
közt kiépült NSA-road;
a Londonba szakadt au-pair,
(bús blog, öt év már...)

Mert magyar van
nemcsak a büszkén vállaltan
atomra bontott rubelekben,
keleti partnerekben,

a borsodi Indiában
morzsálló kenyerekben,
Koldusoperabálban,
a trombocitákban

ott van a véredény alján,
a Simon bármelyik számláján,
minden magyar start up-ban,
nyugger klubban, ír pubban,

az van a derítetlen
leközölt pixelekben,
külön minden küretben,
hogy mindenki eszetlen;

Mert magyar ott van
jellembontóan
minden ehh!-ben
ahogy a régi "Istenit!"-ben;

mert magyar van
az óvodákban,
a felcsúti tanácsban,
a pápai mosolyában,

abban, ahogyan a szentek
maguknak glóriát csennek,
ahogy ha ikszet behúznál,
köpnél, s aláállnál,

nemcsak a Bolgár úrban.
nemcsak a Bayer Zsoltban,
még náluk is jobban
mémgyanús hoaxokban,

az ott van
a hajlékonyokban,
ahogy így szól a tetves:
"mikor lesz fedél, ez nedves",

a diplomatikusan
elschmittelt bukásokban,
a hír-telen rádiókban
hallgatott krónikákban,

ahogy a rendszer csak
a képernyőd arcára fagy,
mert sok van
a vinyóban,

nemcsak a hallomásban,
hanem a markolásban,
a tender nélküli árban,
Zuschlagban, Panchoban,

mert vágyaidban
sem vagy magadban,
ott van az áfa a húsban,
cigány, húzd rá, tus van!

Mert épnek csak azt nézed,
ki a tiéid között megy;
vele reszkettél,
ha úgy tűnt, hogy nem nyertél,

Libsikben, nácikban,
az van tőkés bolsikban,
Tényekben és Lényegben,
Armaniban, szakadtan.

MR3 nyitva, mit adnak,
Ki mit tud, Szomszédok, Ablak,
flinta a pártban
megtöltve, harc van.

Ha kamatot emelgetsz,
ő, a kampány lesz hecc,
névjegyzékedben
sem vagy bűntelen.

Fönt, ki dönt is már ás
árkokat, pár száz
csapás és a Csillag
nyitva a Másoknak.

Puhább a Jobbik, de bátor
("a buziknak legyen egy tábor!"),
cigányért senki se szól,
a héber magának éber, LOL!

A lapból, ami boltol
kommpanel-cunamikból,
szobor és lózung a múltad
alapté, három té, iPad.

Hunyó vagy, lapítasz, mit ád
az állam, mi virítja dellád;
itt a tehetség
egyre megy, csupán kellék,

metró kereke, hallod,
magyar vagy, arról kattog,
völgytelen híd kellett?
Káposztába nem tellett

hús. Épül a villám, van
benne kő, rattan,
Göcsejben, Pilisben,
ahol csak van kedvem;

a pártközpontban,
a rezsikommandóban.
a bohócforradalomban,
a köldökig érő iQ-ban.

Celldömölktől egészen
Cigándig az égen
földön ez néz rád,
plakátszemét-vád.

Mert ott van Start-programban
a nemzeti könyvsorozatban,
a gondolhatok?-ban,
gázóra-leolvasókban.

Mint a Hit a Némethet,
követeled a részedet,
elég a sok ökörből,
ragasztott görbe tükörből,

Éhesnek hiába adnál
csak cirkuszt, (te vagy a banknál);
hitelt a zaciba máma,
jövőd a kukába!

Juszt is just do it
reloaded.
Költekeznél, de ismét
a fogadhoz verik az érmét.

Tévéznél, de csak azt látod,
mit bukott megint Balázsod,
igen, a tiéd, ez öngól,
értelmi segghez ez passzol.

Bekapcsolva hagytad,
el nem lapoztad;
így mászott rád a bulvár,
a Blikkért is csöcsökért másztál.

De nem érted már, mi félni,
annyira nem volt más semmi,
mi share-elni, vitázni,
akaratod látni.

Különceit e horda
maga gyávítja s rontja,
ha eszed van, belőle esznek,
brain drain, nesze nektek.

Hol magyar van:
mindenki dobbant (a táncban);
innen kiűzik, s a vádad
- tagadd is -: magyar vagy.

Mert tele a termek,
hisz suliba mentek
ti, közmunkások. És bingó,
útlevél, euró, let's go!

Magyarként körúti fényben
állunk kirakat-nézőben,
kötelező kamarában,
muszáj-akadémiában:

mert ahol magyarság van,
minden vidáman
szól, ez a dal is hű
de bátor mű.

Mert ott vár
a postafiókodnál,
ez mondja meg, mi volnál,
ha nem egy szekeret tolnál.