Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Vészi Endre: ÜNNEPRONTÓ

Szegény vagy, mert ez a sorsod,
igyunk - mondod - még egy korsót.

Dolgozol és nincsen ára,
leheveredsz a szalmára.

énekelsz? majd átkozódol.
Élni mersz? majd meghúzódol.

Verset költhetsz, elhallgatják.
Élsz vagy meghalsz? nem kutatják.

Jársz a hegyen? lezuhanhatsz.
Vízben úszol? megfulladhatsz.

Jársz az úton? eltévedhetsz.
Nyájat őrzöl? elszéledhet.

Fúrsz és faragsz, vésel, ásol,
sorsod vasként kalapácsol.

A reggel nem reggel néked,
tested uj robotra ébred.

Este rázuhansz az ágyra,
bütykös, kemény szalmazsákra.

Korán meghalsz, ez a sorsod,
igyunk - mondod - még egy korsót!

Vészi Endre: A VILÁG BETEG MOST, NEM ÉN

 A világ beteg most, - nem én,

    a világ szíve fáj,
nem én sorvadok, - a remény,
    nem én tűnök, - a táj.

A ház, a hegy, a völgy, a hon
    új éjt visel magán,
mint sötét ruhát alkonyon
    egy elhagyott leány.

A szó, a gondolat, a tett
    nyálkásan meglapul
s önmaga csigaháza lett
    a szellem is, balul.

Szabadság? Ó, mennyi lator
    szájában forgatott!
Így aljasitott el a kor
    minden gondolatot.

Hát mit keresek, mit kíván
    szívem, milyen italt?
ha szomjú torkom és a szám
    nem zengheti a dalt,

mit is kívánnék még? - Tilos -
    ó, vers, ez a neved
s a könyv csak balga papiros,
    amely a betűket

úgy hordja hátán, mint a rab
    kegyetlen kényszerét,
mint sziklás hegy a vájt utat,
    mint felleget az ég.

A kényszer ellen lázadunk
    világ bordái, mi,
költők! Szegény nép, nem hagyunk
    a mélybe hullani!

 1943

„Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kérdezi a megszálló rómaiak ellen szervezkedő zsidó ellenálló a Monty Python klasszikus filmvígjátékában, a Brian életében. A különböző frakciók képviselői pedig zavartan válaszolnak: a vízvezetéket. Igen, a vízvezetéket, de azon kívül? A csatornázást. Na jó, a vízvezetéket és csatornázást, de mi egyebet? Az utakat.Igen az utakat, vízvezetéket és a csatornázást. Öntözést, közegészségügyet, oktatást. Hasonlóan pórul járhatnak azok az antiszemiták, akik szerint a zsidók ártottak Magyarországnak, vagy a nemzeti kultúra és a tudomány fejlődésének.

Blogomban –a teljesség igénye nélkül- szeretném bemutatni néhány zsidó származású, NAGY MAGYAR EMBER életútját, akik a sportban, tudományban, művészetben alkottak maradandót. Okulásul a hálátlan utókornak!

A tizenkilencedik részben a magyar televíziós és sportújságírás legnagyobb élő klasszikusának, Vitray Tamásnak (eddigi) életrajza következzen:

Budapesten született erősen vallásos, polgári izraelita családban. Kalandos gyermekkort követően (a háború időszakában, kamaszként átélt élményeit 2008-ban, Kiképzés című önéletrajzi könyvében írta meg), 1952-ben végzett a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ezt követően díszletmunkás volt a Magyar Néphadsereg Színházában. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján az angol sajtó szakon tanult és a Honvédelmi Minisztériumban fordítóként dolgozott. Rövid ideig dolgozott a Magyar Rádiónál, a Chemolimpexnél, a Kínai Népköztársaság Nagykövetségén.

Első televíziós szereplése 1958. augusztus 5-én volt, amikor angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal interjú készítésére. Az interjú két okból is emlékezetesre sikerült: egyrészt a riporter és Rafer Johnson atléta közti magasságkülönbséget úgy hidalták át, hogy Vitray sámlira állt; másrészt Vitray abban a hiszemben dolgozott, hogy felvétel készül, csak utólag tudta meg, hogy élő adás volt (mint minden műsor az akkori MTV-n, mivel nem rendelkeztek rögzítéshez szükséges berendezésekkel). 1959. december 1-jén a Magyar Rádió és Televízió Televíziós főosztálya Agitációs Propaganda Osztályán a sportrovat belső munkatársa lett. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán szerzett sportszervezői oklevelet.

Az első külföldi közvetítése 1960 januárjában Prágából a Csehszlovákia – Brighton-Tigers (angol-kanadai) profi együttes jégkorongmérkőzése volt. Első sportkommentátori sikerét ugyanebben az évben a garmisch-partenkircheni Műkorcsolya Európa-bajnokság közvetítése hozta meg. 1968. július 1-jétől főmunkatárs. Sporton kívül vezetett vetélkedőket, 1970-ben az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője.

1975. december 1-jétől a Szórakoztató és Zenei Főosztály osztályvezetője. 1981. július 1-jétől a Drámai Főszerkesztőség Dokumentum Dráma osztályvezetője. 1988. november 1-jén kinevezték a nyugdíjba vonuló Radnai János helyére a Sport Önálló Szerkesztőség élére, ahová egy rövid kitérő után – 1991. február 15-étől az MTV 2 csatorna intendánsa lett. 1992. március 15-én visszatért. Alig van olyan sportág, amelyet ne közvetített volna a Magyar Televízióban. Az évek során megszámlálhatatlan Telesport- és helyszíni közvetítés, valamint számos nagy világverseny riportere volt. Összesen 21 téli- és nyári olimpiáról közvetített.

1997-től aktív nyugdíjas. 1999-től a Danubius Rádióban vezetett sporttal foglalkozó telefonos beszélgetőműsort Ötfülközt címmel. Állandó vendége volt Gyulay Zsolt olimpiai bajnok kajakos. A műsor 2001 őszén átkerült a Klubrádióra. 2002. október 21-étől ismét kinevezték a Sportfőszerkesztőség élére. 2004. november 1-jétől elnöki főtanácsos.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a Magyar Televízió Örökös Tagja.

Medveczky Balázs az MTV akkori alelnöke költségcsökkentésre hivatkozva elbocsátotta az MTV-től.

A 2008-as olimpia volt az első 1960 óta, amelyet már nem a Magyar Televízióban közvetített (nem is utazott el a helyszínre), a kajak-kenu versenyek kommentátora volt az Eurosporton, valamint az RTL Klub Híradójában foglalta össze az olimpia aznapi fejleményeit.

Jelenleg a Digi Sporton vezeti a Kibicek című beszélgetőműsort.

Felesége Kállai Bori színésznő, fogadott lánya Fonyó Barbara operaénekes. Két fia van első házasságából, Tamás és Péter.

Vitray Tamás a Mensa HungarIQa tagja. 2012. június 1-jén a XIII. kerület díszpolgára lett.

·         Szocialista Televízióért

·         Sport Érdemérem ezüst fokozat (1968)

·         Rózsa Ferenc-díj (1971)

·         Sport Érdemérem arany fokozat (1972)

·         Munka Érdemrend arany fokozat (1980)

·         A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díj (1987)

·         A Magyar Köztársaság Zászlórendje (1990)

·         Opus-díj (1993)

·         Ambassador-díj (1993)

·         Aranyszarvas-díj (1994)

·         Joseph Pulitzer-emlékdíj (életművéért) (1995)

·         Egon Erwin Kisch-díj (1995)

·         A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – polgári tagozat (1996)

·         Pethő Sándor-díj (1999)

·         Aranytoll (2000)

·         Gerevich-díj (2001)

·         MSZOSZ–díj (2001)

·         Aranykor–díj (2001)

·         A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje – polgári tagozat (2002)

·         Prima Primissima díj (2003)

·         A Magyar Televízió örökös tagja (2004)

·         Kossuth-díj (2005)

·         Budapest XIII. kerülete díszpolgára (2012)

Forrás:

Wikipédia

Kosztolányi Dezső: AKARSZ-E JÁTSZANI

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

József Attila

(IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

1937. nov.

„Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kérdezi a megszálló rómaiak ellen szervezkedő zsidó ellenálló a Monty Python klasszikus filmvígjátékában, a Brian életében. A különböző frakciók képviselői pedig zavartan válaszolnak: a vízvezetéket. Igen, a vízvezetéket, de azon kívül? A csatornázást. Na jó, a vízvezetéket és csatornázást, de mi egyebet? Az utakat.Igen az utakat, vízvezetéket és a csatornázást. Öntözést, közegészségügyet, oktatást. Hasonlóan pórul járhatnak azok az antiszemiták, akik szerint a zsidók ártottak Magyarországnak, vagy a nemzeti kultúra és a tudomány fejlődésének.

Blogomban –a teljesség igénye nélkül- szeretném bemutatni néhány zsidó származású, NAGY MAGYAR EMBER életútját, akik a sportban, tudományban, művészetben alkottak maradandót. Okulásul a hálátlan utókornak!

A tizennyolcadik részben egyik a csapatban kétszeres olimpiai bajnoki címet szerző kardvívó, Petschauer Attila életrajza következzen:

Életpályája

Az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpiai bajnok kardcsapat tagja volt. Egyéniben Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik volt. Az Európa-bajnokságokon 1930-ban Liège-ben és 1931-ben Bécsben csapatbajnok volt, egyéniben 1926-ban Budapesten és 1930-ban Liège-ben második, 1925-ben Oostendében, 1929-ben Nápolyban és 1931-ben Bécsben harmadik volt.

A versenyzés befejezését követően újságíróként működött Az Est lapoknál. Népszerű figurája volt a két világháború közötti Budapestnek. Zsidó származása miatt 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán Davidovka melletti táborban a táborparancsnok Cseh Kálmán, aki lovasként szintén részt vett az 1928-as olimpián, felismerte és rászabadította az őröket.Kárpáti Károly visszaemlékezése szerint az őrök felparancsolták egy fára, és vízzel locsolták. A víztől megfagyva röviddel ezután meghalt.

Emlékezete

Hámori Ottó: Egy kardforgató élete című könyve

Szabó István róla is mintázta A napfény íze című filmje hősét.

A kétszeres olimpiai bajnok Petschauer mind a húsz asszóját megnyerte az 1928-as amszterdami játékok csapatversenyében

Kora legzseniálisabb kardvívója, igazi virtuóz pengeművész volt, aki az 1928-as olimpia csapatversenyében mind a húsz asszóját megnyerte, de egyéniben a legfontosabbat elvesztette. Petschauer Attila így Amszterdamban egy-egy aranyat és ezüstöt nyert, majd a csapattal Los Angelesben is győzött, és 28 évesen lezárta a pályafutását. A fővárosi bohém művészvilág egyik népszerű alakja lett, a mai értelemben vett első celeb magyar sportoló; Szabó István az ő életét dolgozta fel A napfény íze című filmjében. Ám ebben nem lehetett „happy end”, mert a tragikus sorsú Petschauert 1943. január 20-án egy ukrajnai munkatáborban halálra kínozták.

Világverő kardozóink az 1924-es párizsi olimpia csapatversenyének döntőjében kellemetlen meglepetésre hajszálnyi különbséggel kikaptak az olaszoktól (a végeredmény 8:8 lett, de a mieink csak negyvenhat tust adtak, az ellenfél viszont ötvenet), s négy év múlva, Amszterdamban újra kiélezett összecsapást vívott egymással a két együttes az aranyéremért. Az utolsó asszó előtt hiába vezettünk 8:7-re, az ellenfélnek ezúttal is jobb volt a tusaránya, és Petschauer Attila úgy állt fel Renato Anselmi ellen, hogy ha 5-3-ra vagy értelemszerűen még nagyobb különbséggel kikap, akkor megint be kell érnünk az ezüsttel.
A magyar táborban többen elsápadnak, amikor versenyzőnk a kezdés előtt egyenesítgeti a kardját és a penge kettétörik, de Petschauer a sebtében kapott új kardjával is lekaszabolja 5-2-re a taljánt. „Odarohanunk Petschauerhez. Aki ahol éri, csókolja. Az izgalomtól elájul. Karjainkon tartjuk. Mikor magához tér, sír. Mindenki ünnepel, boldogan, fáradtan, kimerülten, de diadalittasan” – áll a Nemzeti Sport korabeli, 1928. augusztus 10-i tudósításában. S a csapat Benjáminjának, a mindössze 24 éves Petschauernek igazán kijár a gratuláció. A csapatverseny során húsz asszót vívott, és mind a húszat megnyerte!
Két nap múlva az egyéni verseny végén húsz győzelem és három vereség a statisztikája – akkoriban a selejtező, az elődöntő és a döntő is körmérkőzéses lebonyolítású volt –, amikor az első helyért a holtversenyt eldöntő csörtében Tersztyánszky Ödön ellen áll fel a pástra. S 5-2-re kikap. „Fáradt voltam, az előző meccsek kiszedtek belőlem mindent. De nem bánom. Örülök Tersztyánszky győzelmének, és készülök a következő olimpiára” – nyilatkozza Petschauer, s bár a visszaemlékezések szerint itthon a Magyar Vívószövetség díszvacsoráján szomorkodik az elszalasztott lehetőség miatt, mókamesterként maga is érti a tréfát. Legalábbis halvány mosoly jelenik meg az arcán, amikor a szalvétája alatt megpillantja az egyik barátja által száz darabban legyártott névjegykártyáját, s rajta azt: Petschauer Attila világbajnok-helyettes (igen, így, nem pedig olimpiaibajnok-helyettes).
Mindenki fényes jövőt jósol neki, hiszen a kardvívás akkoriban nem a sihederek sikereitől hangos, az ugyancsak tragikus sorsú Tersztyánszky is 38 évesen jutott fel a csúcsra. (Az I. világháborúban tüdőlövést kapott, az orosz hadifogságból megszökött, és a jobb karja sérülése miatt 32 évesen tanult meg ballal vívni. Egy évvel az olimpiai győzelme után motorkerékpár-balesetben vesztette életét. Egy előtte haladó szekérről egy asszony leugrott a kendőjéért, őt kikerülte, de fának csapódott.)
Négy év múlva a Los Angeles-i olimpián sokak szerint minden idők legerősebb magyar kardcsapata (benne Jekelfalussy-Piller György, Kabos Endre, Petschauer és már Gerevich Aladár is) állt fel a dobogó tetejére, és a vélekedést kétségkívül alátámasztja, hogy a négyes a döntőben ezúttal 9:2-re verte az örök rivális olaszokat. Az egyéniben három magyar végzett az első öt között: az arany a 33 éves Jekelfalussy-Pilleré lett, Kabos harmadikként zárt, Petschauer viszont most sem járt sikerrel, az ötödik helyen végzett. S kora legzseniálisabb vívója – mondhatjuk ezt azzal együtt, hogy egyéniben még magyar bajnokságot sem nyert; amelyen persze az olimpiánál is erősebb volt a mezőny –, a virtuóz pengeművész 28 évesen letette a kardot.
A gimnázium után öt félévet végzett el a jogakadémián, nyolc éven át egy bank alkalmazottja volt, mígnem az 1932-es olimpia előtt elbocsátották. Los Angelesben megpróbált beszállni a filmiparba, de nem járt sikerrel. Végül az Est Lapok munkatársa lett, az 1936-os berlini olimpiáról ő tudósított Kabos egyéni és a csapat győzelméről. Gyakran írt színikritikákat, és a fővárosi bohém művészvilág egyik népszerű alakja lett; mai értelemben őt tekinthetjük az első „celeb” magyar sportolónak.
A vérzivataros időkben, amelyek során 1938-tól az országgyűlés négy zsidótörvényt szavazott meg, azonban őt is utolérte a történelem.
Magyarország 1941-ben belépett a II. világháborúba, a katonaköteles zsidó férfiakat pedig fegyvertelen munkaszolgálatra kényszerítették. (A történeti hűség végett, 1940 nyaráig a zsidók fegyveres és fegyvertelen alakulatokban is teljesítettek szolgálatot, ezután viszont többnyire munkaszázadba hívták be őket, bár a fegyveres alkalmazásukat megtiltó törvényt csak 1942-ben hozták meg.)
Ugyan Petschauernek a Los Angeles-i olimpia után kapott Signum Laudis-kitüntetése mentességet biztosított volna, 1942-ben mégis berendelték őt is Nagykátára, az ország egyik legnagyobb munkaszolgálatos bevonulási központjába. (Mások mellett ide került Örkény István és Rejtő Jenő is, utóbbi szintén nem tért haza.) A parancsnok, az 1945-ben háborús bűnösként kivégzett Muray (Metzl) Lipót alezredes gúnyosan zavarta vissza a sorba a mentességére hivatkozó olimpiai bajnokot, majd pár hetes kiképzés után századával a keleti frontra vezényelte. Többeket az orosz aknamezőkre küldtek, hogy alattuk robbanjanak fel az aknák, büntetésképpen mindennaposak voltak a kikötések, a botozások és a hideg télben a meztelenre vetkőztetés.
Petschauer az ukrajnai Davidovkába került, ahol egykori sporttársa, az amszterdami olimpián lovas versenyzőként részt vett Cseh Kálmán alezredes volt a táborparancsnok. S döbbenetes, hogy 1943. január 20-án éppen ő küldte a halálba, amikor arra biztatta keretlegényeit, hogy kicsit „gúnyolják ki”. Mindezt a berlini olimpián birkózásban aranyérmes, 1996-ban elhunyt Kárpáti Károly visszaemlékezéséből tudhatjuk, aki maga is Davidovkára került:
„Az őrség – keretlegények – odakiáltottak Petschauernek: te olimpiai érmes vívó…, lássuk, tudsz-e fára mászni? A kemény hideg tél ellenére ráparancsoltak, hogy vetkőzzön le, és úgy másszon fel a fára. Majd az őrök megparancsolták neki, hogy kukorékoljon, miközben vízzel locsolták. Nem sokkal ezután a hidegtől halálra fagyott.”
Szabó István róla mintázta az 1999-ben elkészült A napfény íze című filmje, az Oscar-díjas Ralph Fiennes által alakított főszereplőjét. Sors (Sonnenschein) Ádám a filmvásznon megrázó módon hasonló körülmények között veszíti életét, mint Petschauer Attila.
2005. szeptember 16-án a Hampstead and Highgate Express című londoni lap internetes honlapján közölt hír szerint a Nagy-Britanniában élő, 74 esztendős Josef von Dombovary-Treuenberg báró, az olimpiai bajnok állítólagos unokatestvére olyan dokumentumokat kapott Ukrajnából, amelyek tanúsága szerint megtalálták Petschauer földi maradványait. Addig úgy tudták, tömegsírban nyugszik, így a hír komoly szenzációnak számított, ám két nap múlva kiderült, hogy hírlapi kacsáról van szó… Két évvel korábban Várlaki György, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének egykori alelnöke sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy Petschauert külön sírba temették el, s erre a mai napig nem találtak egyértelmű bizonyítékot.

Egyes történészek (többek között Ungváry Krisztián) cáfolják halálának körülményeit és véleményük szerint valójában szovjet hadikórházban lelte halálát, nem függetlenül a munkaszázadban szerzett sérülései miatt.

Történetünk szereplői közül a Berlinben egyéniben és csapatban is győztes Kabos Endre ugyancsak munkaszolgálatosként vesztette életét 1944-ben, a Margit híd felrobbantásakor. Az amszterdami csapattal aranyérmes Garay János a maunthauseni koncentrációs táborban halt meg.

1985-ben a Zsidó Hírességek Csarnoka tagjának választották.

Egy leszármazója, Dr. Richard Markowitz kezdeményezésére 1994 óta az USÁ-ban évente megrendezésre kerül a Petschauer Attila Emlékverseny, amely az Egyesült Államok egyik legrangosabb kardversenyének számít.

A Magyar Olimpiai Bizottság néhány évvel ezelőtt a Farkasréti temetőben obeliszket állított Petschauer, Kabos, Garay, valamint további három, ismeretlen helyen nyugvó olimpiai bajnokunk, az ugyancsak vívó Berty László és Gerde Oszkár, illetve a vízilabdázó Barta István emlékére.

Forrás:

MNO

Wikipédia

JÓZSEF ATTILA

SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

1937. április 11.

Egy József Attila-vers elveszett változata

Megtalálta és közzéteszi Csengery Kristóf

 Ős patkány terjeszt kórt körünkben,

félelem, meghunyászkodás.

Savas szájával mindenünnen

ez tátog ránk, azt várva, más

szóljon helyette. Néz, de nem lát,

hall, de nem ért. Nem fogja fel,

hogy szabadsága, mint szedett fát

unott kertész, most hagyja el.

Nevét elveszti: ő a Senki,

a sárarcú, tűrő tömeg,

örülni, halni, kérni, menni:

mikor mi kell, más mondja meg.

Nem tud jogról, fejét lesunyja,

nem kortyol tiszta levegőt.

Megremeg a kabátja ujja,

ha áll a közrendőr előtt.

Ez régi érzés – s visszatér most.

És régi társ a motyogó

remény. Mint kiflit, morzsalékost,

rágja: megúszni volna jó…

Tartalékolni, áttelelni

cincogva, mint az egerek.

Száz év álom! S életre kelni

másutt, máskor. Ki mondja meg,

mi lesz ebből? Néz levesére,

és elejti a kanalat.

Sír, pedig férfi. Már egy éve,

hogy nincs munkája. Ott matat

benne a kétely: változik még

a helyzet? Az ágakon át

az égre bámul. Szürke, nem kék.

Miből vesz holnap vacsorát?

Magányos, mint a milliók. Nincs,

ki dúdolna egy dalt vele.

Mint tenger mélyén porladó kincs,

rozsdáll zsebében a keze.

Állj oda mellé, hiszen látod,

hogy elfogad, ezt várta rég.

Súgj fülébe halkan egy átkot,

az Idő hallja, s az elég.

Olyan legyen, akár a törvény,

mit vésett Mózes a hegyen.

Ne forralja indulat-örvény:

hűvös, tiszta átok legyen:

„Görcsben fetrengjen, akna-mélyben,

aki szárnyunkra súlyt rakott,

naptárt nyálazva összevétsen

tegnapot, mát és holnapot.

Aki a színt elvette tőlünk,

szűk földalatti folyosón

botladozva fusson előlünk

sötétben, kábán és vakon,

amíg csak él. Aki a hangot

elhallgattatta, süketen

húzzon tonnányi nagyharangot,

s ne értse, hogy »nem« vagy »igen«.

Aki ellopta a ruhánkat,

s az ételünket, fázva és

koplalva kolduljon. S ha vághat,

magának egy karéjt, a kés

ne kenyerét – húsát metélje.

Aki álmunkba belemart,

éveit virrasztásban élje,

s ne hívja békeöblű part.

Aki a szájunkat betömte,

megnémulva bolyongjon a

mocskos sikátorokban, és ne

legyen barátja, otthona.

Halni nem tudva, hosszan éljen,

vétkébe őrüljön bele,

s mikor végül magát megölte,

testét a föld ne vegye be.”

1937. január 2.

„Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kérdezi a megszálló rómaiak ellen szervezkedő zsidó ellenálló a Monty Python klasszikus filmvígjátékában, a Brian életében. A különböző frakciók képviselői pedig zavartan válaszolnak: a vízvezetéket. Igen, a vízvezetéket, de azon kívül? A csatornázást. Na jó, a vízvezetéket és csatornázást, de mi egyebet? Az utakat.Igen az utakat, vízvezetéket és a csatornázást. Öntözést, közegészségügyet, oktatást. Hasonlóan pórul járhatnak azok az antiszemiták, akik szerint a zsidók ártottak Magyarországnak, vagy a nemzeti kultúra és a tudomány fejlődésének.

Blogomban –a teljesség igénye nélkül- szeretném bemutatni néhány zsidó származású, NAGY MAGYAR EMBER életútját, akik a sportban, tudományban, művészetben alkottak maradandót. Okulásul a hálátlan utókornak!

A tizenhetedik részben a XX. századi abszurd irodalom nagymesterének, Karinthy Frigyesnek életrajza következzen:

Karinthy Frigyes (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernő, Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költő, műfordító.

Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án evangélikus hitre tért át feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri német evangélikus egyház lelkésze keresztelte meg őket. Fiúgyermekeik, Frigyes és József már kereszténynek születtek. Édesanyja, Engel Karolina (1850–1895) halála után Karinthi József egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.

Karinthy a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, Budapesten végezte tanulmányait.

Karinthy Frigyes 1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket írt; emellett naplót vezetett. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.

Érettségi után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. Bajor Andor szerint „hitt az értelem erejében, sőt azt mondhatjuk: vakon hitte, hogy múló tünemény a vakság”.

1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozza meg számára 1912-ben.

1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.

1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író.

Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.

1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhíres lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.

1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták.

1936. május 5-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.

1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.

Egyes szóalkotásai (például halandzsa) és kifejezései ("magyarázom a bizonyítványomat") a mai köznyelvet gazdagítják.

Műveinek kiadásában közreműködött titkára, a később rejtvényein, fejtörőin keresztül ismertté vált Grätzer József is.

Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Az olvasóközönség többnyire irodalmi karikatúráit ismeri, az Így írtok tit, valamint a kisdiák életéből megírt képeket tartalmazó Tanár úr kéremet. De Karinthy életműve ennél jóval tartalmasabb és sokrétűbb. Fiatal korától kezdve vonzódott a tudományokhoz, a magyarok közül elsőként ült repülőre Wittman Viktor pilóta mellett, majd annak szerencsétlenségből bekövetkezett halála után megírta Wittman életrajzát.

Első irodalmi sikerét gyerekkorában érte el, Verne hatását mutató kisregényét, a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című írást 15 éves korában kiadták. A század eleji vicclapokban közölt irodalmi karikatúráival és humoreszkjeivel szerzett magának hírnevet. Ezeket a műveit később sem tagadta meg, de nem egy nyilatkozatából, írásából, kortársak által lejegyzett mondatából kiérződik a keserűség, hogy a humoros művei miatt nem veszik őt eléggé komolyan, nem törődnek filozófiai, politikai gondolataival. (Erre utal A cirkusz című novellájában is.) Főként újságokba írt, több, mint ötezer cikket alkotott életében, ezek között akad riport, tudósítás, útinapló, filozófiai eszmefuttatás, irodalmi elemzés, tűnődés a politika állásáról és temérdek humoreszk.

Regényei nő és férfi kapcsolatát boncolgatják, leginkább a Gulliver utazásai folytatásaként írt Capillária és az Utazás Faremidóba. Legnépszerűbb regénye mégis az Utazás a koponyám körül, amelyet az agydaganata miatt bekövetkezett eseményekről írt. A regényben részletesen leírja az agyműtét közbeni gondolatait, érzéseit, emiatt a külföldi orvosok körében is ismert lett ez az írás.

Novelláiban is sokat foglalkozik a párkapcsolat és a szerelem problémáival, férfi és nő közti egyenlőtlenséggel. A történetek fő témája a szenvedés, a megalkuvás, a magát érvényesíteni próbáló hős sikertelensége. Emellett számos, ma a sci-fi műfajába sorolható történetet is írt.

Sikeres színpadi szerző volt, művei többnyire egyfelvonásos bohózatok, de írt egész estés vígjátékot (Földnélküly János, A nagy ékszerész) és komoly hangvételű darabot is (Holnap reggel). Összegyűjtött színpadi művei három kötetet töltenek meg.

Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezeknek kisebb része a lírai jellegű (pl. a Lecke, a Kudarc, az Ősz) – többségük szabadvers: hosszú, központozás nélküli gondolatkitörés (pl. a Számadás a tálentumról vagy a Karácsonyi elégia).

Sok ismert mű magyar fordítása kötődik a nevéhez, köztük a legnépszerűbb a két Micimackó-meseregény: a Micimackóé, és folytatása a Micimackó kuckója. Karinthy Márton Ördöggörcs c. könyve szerint, mivel Karinthy Frigyes nem beszélt idegen nyelveken, valószínűleg a fordítások nagy részét a nyelvzseninek ismert nővére, Mici (Karinthy Emília) készítette, vagy legalábbis ő készítette elő az író számára a nyersfordítást. A családi hagyomány szerint őrá utal a Micimackó név.

·         Utazás a Merkurba, regény, 1898-1901

·         Nászutazás a Föld középpontján keresztül, regény, 1902

·         Így írtok ti, paródiák, 1912

·         Esik a hó, novellák, 1912

·         Ballada a néma férfiakról, novellák, 1912

·         Együgyű lexikon, 1912

·         Görbe tükör, humoreszkek, 1912

·         Találkozás egy fiatalemberrel, novellák, 1913

·         Grimasz, novellák, 1914

·         Két hajó, novellák

·         Legenda az ezerarcú lélekről, novellák

·         Beszéljünk másról, karcolatok

·         Ó, nyájas olvasó, karcolatok

·         Aki utoljára nevet, karcolatok

·         Így láttátok ti, paródiák

·         Tanár úr kérem, irodalmi paródia, 1916

·         Holnap reggel, dráma

·         Utazás Faremidóba, regény

·         Krisztus vagy Barabbás, elbeszélések, 1918

·         Bűvös szék, dráma, 1918

·         Viccelnek velem

·         A repülő ember, 1920

·         Ne bántsuk egymást, humoreszkek, 1921

·         Hököm-színház, jelenetek, 1921

·         Jelbeszéd, novellák, 1921

·         Gyilkosok, novellák, 1921

·         Capillária, regény, 1921

·         Kötéltánc, regény

·         Nevető dekameron, esszék

·         Ki kérdezett?, esszék

·         Minden máskép van, karcolatok

·         Nem mondhatom el senkinek, versek

·         A delejes halál, novellagyűjtemény (sci-fi), 1926

·         Hasműtét, novellák

·         100 új humoreszk

·         Még mindig így írtok ti, irodalmi karikatúrák

·         Barabás, novellák

·         Nevető betegek

·         Mennyei riport, regény, 1937

·         Utazás a koponyám körül, 1937

·         Üzenet a palackban, versek, 1938

·         Mágia (1917) rendezte Korda Sándor

·         Barátságos arcot kérek (1935) rendezte Kardos László

·         Tanár úr, kérem (1956) rendezte Mamcserov Frigyes

·         Utazás a koponyám körül (1970) rendezte Révész György

·         Holnap reggel (1970) rendezte Horváth Jenő

·         A Nagy Ékszerész (1978) rendezte Karinthy Márton

·         1 és a semmi (2004) (rövidfilm) rendezte Molnár Péter

·         Utazás a koponyám körül (2005) készítette Chi Recordings

·         Lux úr szabadalma (2006) (rövidfilm) rendezte Gerő Marcell

·         T.U.K. - Tanár úr, kérem (2011) rendezte Mátyássy Áron

„Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót. „

Forrás:

Wikipédia