10245543_691090330928513_7522292756219046530_n_1404222107.jpg_360x500

Sztevanovity Dusán: A csúnya fiúknak is van szíve

Álltam a ház előtt, három éjjel és egy délelőtt,
Küldtem a virágot, a kertész jól megvágott,
Szólt a nagy szerenád, rám küldte a kutyáját.
Mert a lányok olyan buták: a szívemig egyik se lát.

Írtam egy áriát, olyan szépet, a szív elállt,
A versem - Ó, nagy Ég! - azzal tömte ki a cipőjét.
Egy zsák levél, s benne a szívem, s a könnyeim a bélyegek.
De a lányok olyan buták: a szívemig egyik se lát.

Mert a csúnya fiúknak is van szíve,
Szíve senkinek nincs - ennyire.
Ó, a csúnya fiúknak is van szíve,
Így a csúnya fiú mind jó, és jó vele.

Hidd el, ha eső esett, félretoltam a felleget,
Kicsi lába, hogy ne fázzon, földre dobtam a kabátom,
Ó, ha a Hold ragyogott, arra vártam, hogy meghalok.
De a lányok olyan buták, a szívemig egyik se lát.

A csúnya fiúknak is van szíve,
Szíve senkinek nincs, nincs, nincs ennyire.

Szerző: Skeptica  2014.07.16. 17:52 Szólj hozzá!

10313393_692833670754179_3193054284118665143_n_1404220520.jpg_426x640

Molnár Ferenc Caramel: Jelenés

 

Volt egy álmom, egy szörnyű látomás.
Most is érzem, századszor élem át.
Nem értem miért, tényleg nem értem, miért nem lépem át?
Hidd el, láttam a háborút.
Csillagok égtek el és mindenre sötétség borult.
Eltiport imák, megtört-megölt ölelés maradt csak nyomán.

Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk Te meg Én.
Láttam magamat, szívem csatatér.
Égi seregek harcát lelkemért,
hangos zokogást, sírva ölelést,
ott voltunk Te meg Én.

Egy álom... Láttam a lángokat,
A sorstalan életet, az elrabolt gyermeki álmokat.
Suttogó remény halk lépteit elnyeli a némaság.
Nincs szó leírni e szenvedést,
Az életet érteni egy élet is kevés!
Nézz körül és lásd! Lehet, hogy régebben a rémálomból élsz!

Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk Te meg Én.
Láttam magamat, szívem csatatér.
Égi seregek harcát lelkemért,
hangos zokogást, sírva ölelést,
ott voltunk Te meg Én.

Lásd, ahogy rád ragyog az ég, ahogy könnye hull!
Szállj fel az angyalokkal, s lelked ne vakítsd el!
Lásd, amit nem szeretnél: élj, ahogy bennem élsz
A múlt sebeit ne tépd fel, s könnyed ne takard el!

Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk Te meg Én.
Láttam magamat, szívem csatatér.
Égi seregek harcát lelkemért,
hangos zokogást, sírva ölelést,
ott voltunk Te meg Én.

Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk Te meg Én.

 

 

Szerző: Skeptica  2014.07.16. 13:34 Szólj hozzá!

10251957_691165614254318_484386528835845936_n_1404217486.jpg_500x667

Dsida Jenő: Ha valaki jönne...

Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, –
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...

Szerző: Skeptica  2014.07.15. 13:28 Szólj hozzá!

1830_1404217134.jpg_380x468

Romhányi József: A teve fohásza

Monoton

üget a süppedő homokon

a sivatag lova,

a tétova teve

tova.

Hátán rezegve

mozog a

rozoga

kúp

alakú púp.

A helyzete nem szerencsés.

Apró, szemcsés

homokkal telve

a füle, a nyelve.

Sóvár szeme kutat

kutat.

Még öt-hat nap

kullog, baktat.

Az itató tava távol,

S oly rettentő messze meg az oázis.

Erre utal az alábbi fohász is:

  - Tevék ura!

  Te tevél tevévé engem eleve,

  teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.

  Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,

  de tévednél, vélvén,

  vén híved neved feledve

  elvetemedve

  vádol.

  Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,

  mivel levet - vert vederbe

  feltekerve - nem vedelve

  lett betelve

  a te tevéd szenvedelme.

  Te nevedbe

  legyen eme

  neveletlen tevetetem

  eltemetve!

S evezzevel ava teve

levelkévét kivilevelhevelteve.

Szerző: Skeptica  2014.07.11. 13:33 Szólj hozzá!

1013220_787186381295137_491140245_n_1404823112.jpg_320x144

Ady Endre: Harc a Nagyúrral

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”

„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”

„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”

„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”

„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

 

Szerző: Skeptica  2014.07.08. 14:40 Szólj hozzá!

disznofeju_1404722649.jpg_428x213

Történelem- és irodalomhamisítás, szellemi kútmérgezés fideszes módra

Idézet a Csepeli Hírmondóból: „… Érettségiző diákok kapták meg Radnóti Miklós és Nyirő József egy-egy kötetét a Jedlik Ányos Gimnáziumban június 21-én. Az önkormányzat ajándékát – melyet minden Csepelen érettségiző fiatal már kézhez vett – Takaró Mihály irodalomtörténész adta át a végzősöknek.

A résztvevőknek tartott előadásában emlékeztetett a két író munkásságára, Nyirő Józsefet, a XX. századi magyar irodalom meghatározó alakjának, a székelyek apostolának nevezte. A 125 éve született regényíró és a 70 esztendeje meghalt Radnóti bár két eltérő eredetű és múltú költő, de mégis összeköti őket a hazaszeretet – hangsúlyozta Takaró Mihály.

„Ezt a két embert a legnagyobb világégés közepette egyetlen dolog foglalkoztatta, a haza kérdése. Mindketten műveikben mindvégig hitet tesznek magyarságukról” – tette hozzá az irodalomtörténész.

Búcsúzóul a fiatalokat arra bíztatta, hogy bármerre is sodorja őket az élet, ne feledjék el mindennél jobban szeretni ezt a földet, a magyar nyelvet és a hazát.

Ebben a tanévben 123 diák tett sikeres érettségit a Jedlik gimnáziumban – tájékoztatta oldalunkat Bese Benő intézményvezető…”.

Milyen ember az, aki párhuzamot mer vonni Radnóti és Nyírő között, egy lapon meri említeni a gyilkost és az áldozatot, és milyen az a politika, amely agymosást kísérel meg elkövetni a felnövekvő nemzedéken?

Akkor lássuk a tényeket:

1.    Nyírő József kiközösített (kiugrott) római katolikus pap (óh, mily dicső erkölcsi magaslat!), középszerű író, a nyilas parlament tagjaként a Szálasi-kormány mellett végsőkig kitartó FASISZTA volt.

2.    Radnóti Miklóst néhány kilométerrel Nyírő fasiszta uszításának színhelyétől, Nyírő nyilas elvbarátai lőtték bele a jeges gödörbe Abdánál.

3.    Radnóti munkássága, amíg lesz a földön magyarul értő ember, sosem vész a feledés homályába.

4.    Nyírő „munkássága” már életében sem ért fel Benedek Elek, vagy Tamási Áron bokájáig sem. Belőle csak politikai ideológiája miatt kísérelnek meg a Takaró Mihály-féle emberek példaképet gyártani.

5.    Takaró Mihály az, akinek egyéni kezdeményezésére (és a mai politikai kurzus aktív támogatásával) került be az új Nemzeti Alaptantervbe Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Szabó Dezső és Nyirő József.

Amennyiben jóra és igazra akarják tanítani az ifjúságot, következzen a két személyiség közötti alapvető érdekellentét ékes bizonyítékaként egy idézet Radnóti Miklós Naplójából: „…1941. nov. 3. Zűrzavar a weimari költőnap körül. Ki „reprezentálta” hát a költők hazáját, hazámat? Újabb újsághír. „A Harmadik Birodalom ez év október 31-én is megrendezte a weimari költőnapot, amelyen Közép- és Kelet-Európa tizenegy nemzetének meghívott költői is részt vettek. A magyar irodalmat a költőnapon Nyirő József erdélyi író reprezentálta. Nyirő az UFA számára többek között a következőket mondotta: »Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!...”

Brávó „irodalomtörténész”, pedagógus és politikus urak!

Mementóként (hogy ne feledjük a gyalázat megvalósítóit) álljanak itt az abban részt vevő személyek nevei:

Takaró Mihály író, irodalomtörténész, tanár, a Magyar Örökség-díj birtokosa

Bese Benő testnevelő tanár, igazgató,

Németh Szilárd képesítés nélküli napközis nevelő, könyvtár-tanítói szakon végzett tanító, tanár, könyvtáros, általános iskolai igazgató, SZDSZ-es majd Fideszes politikus, polgármester, országgyűlési képviselő, rezsiharcos

Forrás

http://www.csepel.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=7710:radnoti-es-nyiro-konyvet-ajandekoztak-az-erettsegizoknek&catid=1:helyi-hirek

http://www.takaromihaly.hu/index.html

http://magyarnarancs.hu/belpol/nemeth-szilard-rezsicsokkentesi-elnok-84673

 

Szerző: Skeptica  2014.07.07. 10:44 Szólj hozzá!

376273_3841384231133_933508705_n_1404216218.jpg_640x360

Dsida Jenő: Miért vagyok kedvetlen?

Mert már megint jönnek azok a fellegek,
megint eső lesz.
Megint sár lesz és ólmos ködburok
a lélek körül.
Éjszaka megint fennülhetek ébren,
hallgatni, amint a végnélküli eső
paskolja a falakat és zubognak a csatornák.
Megint, megint és már nem is remélem,
hogy vége lesz.

Valahová el akartam utazni tegnap,
egy kis felfrissült lélekremegésre,
Nápolyba, vagy nem tudom hová,
ahová egy életben csak egyszer megy vonat.
Aztán sokszor olyan buta kis ötperceken,
sokszor csak pillanatokon múlik
az ilyesmi, a napsütés,
a jólszületés, az igazi élet,
minden.

Nem találom a lelkemet sehol.
Aztán már meg is jött a köd,
már megeredt a gyűlölt permeteg.
Bemegyek a szobámba, becsukom az ajtót,
behúnyom a szememet.

...Magam előtt látom egy távoli vonat
motollázó sok kerekét,
hallom élettel-teli, ütemes zakatáját
s a mozdonnyal szembegurul a sínen
egy forrón felkelő,
óriási Nap...

Szerző: Skeptica  2014.07.05. 16:20 Szólj hozzá!

1511197_526779730769106_1308033223_n_1404215899.jpg_650x488

Dsida Jenő: Valami eltörött

Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simúl a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó nap parazsára.

Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.

Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
...Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.

Szerző: Skeptica  2014.07.02. 17:05 Szólj hozzá!

1432_1404219535.jpg_380x254

Romhányi József: Kecskére káposztát

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
Elmondom kecskéül!
 
- Mekk!
Egyelek meg,
de remek
kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek
benneteket elkergetnek!
Mekk!
De szerfelett kellenek
keblemnek
e levelek.
Egyet lenyelek!
Nem! Rendesen legelek...
Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek,
ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!
Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek,
meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet,
egy rend levelet lenyelek.
Mekk!
De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek,
rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetesvederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!
Mekk!
Elengedhetetlen meg kell ennem
e fejben lelt leveleket.
Le veletek!
Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
de megmentettelek!
Mekk!
Szerző: Skeptica  2014.07.01. 14:59 Szólj hozzá!

295198_512481938777856_1498860640_n_1402480399.jpg_459x304

AUTH EDE: EGYSZER VÉGET ÉR

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Szerző: Skeptica  2014.06.30. 14:31 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása