Romhányi József: A teve fohásza

Monoton

üget a süppedő homokon

a sivatag lova,

a tétova teve

tova.

Hátán rezegve

mozog a

rozoga

kúp

alakú púp.

A helyzete nem szerencsés.

Apró, szemcsés

homokkal telve

a füle, a nyelve.

Sóvár szeme kutat

kutat.

Még öt-hat nap

kullog, baktat.

Az itató tava távol,

S oly rettentő messze meg az oázis.

Erre utal az alábbi fohász is:

  - Tevék ura!

  Te tevél tevévé engem eleve,

  teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.

  Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,

  de tévednél, vélvén,

  vén híved neved feledve

  elvetemedve

  vádol.

  Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,

  mivel levet - vert vederbe

  feltekerve - nem vedelve

  lett betelve

  a te tevéd szenvedelme.

  Te nevedbe

  legyen eme

  neveletlen tevetetem

  eltemetve!

S evezzevel ava teve

levelkévét kivilevelhevelteve.