Ma kitörlök a naplómból
Két napot: a tegnapot és a holnapot
A tegnapból tanultam
A holnap pedig a következménye lesz annak,
Amit ma teszek.
Ma azzal a meggyőződéssel
Nézek szembe az élettel,
Hogy ez a nap
Soha többé nem fog visszatérni.
A Ma az utolsó lehetőség arra,
Hogy intenzíven éljek
Hiszen senki sem tud biztosítani arról,
Hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét.
Ma elég bátor leszek ahhoz,
Hogy ne szalasszak el több alkalmat
Csak egyetlen lehetőségem van érvényesülni
Ma beruházok a legértékesebb
Erőforrásomból: az időmből
A legbizonytalanabb munkámba:
Az életembe
Ma minden percet szenvedéllyel töltök,
Hogy a Mát egy különleges
Egy páratlan nappá tegyem az
Életemben
Ma szembeszállok minden akadállyal,
Amely az utamba álll.
Bízva benne, hogy sikert aratok,
Ma ellenállok a pesszimizmusnak
És meghódítom a világot egy mosollyal
És pozítiv hozzáállással
Mindig a legjobbat várom
Ma minden megszokott feladatomat
Fennkölt önkifejezésként végzem el
Ma úgy töltöm az időt, hogy boldog legyek
És otthagyjam a lábnyomaimat,
És a jelenlétemet
Mások szívében.
Ma meghívlak Téged, hogy kezdjünk egy új korszakot,
Ahol álmodhatjuk,
Hogy minden, amibe belefogunk lehetséges
És mi meg is valósítjuk,
Örömmel és méltósággal.

"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti."

(Lao-Ce)