Erdős Virág
DAL A SEGÍTSÉGRŐL

Segítenél? – hallom folyton,
Hogyne, máris jövök! – mondom.
Idébb húzom, odább tolom,
pedig van épp elég bajom.

Na és mások? Nézzük csak!
Más is segít másoknak?
Akármikor? Akárkinek?
Mindegy hányszor? Hogyan? Minek?

Anya segít, eddig stimmel.
Csuklasz? Rögtön fut a vízzel.
Ne csodálkozz rajta, pupák:
az anyukák ilyen furák.

Ha a szíved sajog olykor,
ki segíthet? Csak a doktor.
Bekapod a pirulát,
és megúszod a kolerát.

Ha pudingot ennél habbal,
a hugicád segít abban,
s ha majd utólér az aggkor,
az unokád segít akkor.

Jaj, de sokszor nincs mit tenni,
nem segít már senki, semmi.
Dédi sír, de közben azért
örül, ha fogod a kezét.

Ha neki jó, neked is,
örül a te szíved is, mert
ebben a bizonyos
„szeretet-dologban”
közben egy egészen
rafinált titok van:

Annak is egy csomót segít,
aki per pillanat
segít.