„Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kérdezi a megszálló rómaiak ellen szervezkedő zsidó ellenálló a Monty Python klasszikus filmvígjátékában, a Brian életében. A különböző frakciók képviselői pedig zavartan válaszolnak: a vízvezetéket. Igen, a vízvezetéket, de azon kívül? A csatornázást. Na jó, a vízvezetéket és csatornázást, de mi egyebet? Az utakat.Igen az utakat, vízvezetéket és a csatornázást. Öntözést, közegészségügyet, oktatást. Hasonlóan pórul járhatnak azok az antiszemiták, akik szerint a zsidók ártottak Magyarországnak, vagy a nemzeti kultúra és a tudomány fejlődésének.

Blogomban –a teljesség igénye nélkül- szeretném bemutatni néhány zsidó származású, NAGY MAGYAR EMBER életútját, akik a sportban, tudományban, művészetben alkottak maradandót. Okulásul a hálátlan utókornak!

A hetedik részben egyik legnagyobb kortárs írónk, Moldova György következzen, aki a mai nap ünnepli 80. születésnapját:

Moldova György

Moldova György, Reif (Budapest, 1934. március 12. –) Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A legolvasottabb kortárs magyar író. Legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot.

Élete

Eredeti neve Reif György, Reif Sándor és Berkovics Mária zsidó származású gyermeke. A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, mikor első írása nyomtatásban megjelent. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott élte meg a háború végét. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.

Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.

Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”.

1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.

1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.

Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).

2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az "Életműsorozat" kiadását.

Politikai megnyilvánulásai

Moldova György Kádár János híve maradt a rendszerváltás után is, külön életrajzi kötetet is írt róla, egyedülállónak, zseninek nevezte. A Kádár-korszakot Magyarország legjobb huszadik századik korszakának tartja. Kádár bűneit hevesen tagadta, véleménye szerint, akit kivégeztek 1956-os forradalom után, azt mind jogosan tették. A Kádár születésének századik évfordulójára készült Kádár-mellszobrot is Moldova leplezte le, ahol „proletárszentnek” nevezte az egykori pártelnököt. 2012-ben bemutatott riportkönyvének is Kádár a témája, amely Kádár János sírjával foglalkozik.

A Digitális Irodalmi Akadémia honlapján található bibliográfia szerint 1990 és 2010 között 67 könyvet (71 kötetet) adtak ki Moldovától. Évente átlagosan több mint hármat. A rendszerváltás előtt feleennyit sem. Összes könyvei, riportjai száma meghaladják a 100-at, eladott példányszámban valamennyi kortárs magyar író közül a legolvasottabb.

Moldova egyik maximája szerint "a hatalom által felajánlott kitüntetéseket személyes sértésnek kell tekinteni". Moldovát a rendszerváltás után is érte annyi sérelem, mint előtte. Díjakból származó bevételei nem csökkentek. 2010-ben megkapta Prima Primissima díjat. (Orbán Viktor abban a levelében, melyben a díjához gratulált, "a nemzeti szellem megtestesítőjének" nevezte őt.)

Moldova életműve a rendszerváltás után protesztirodalommá egyszerűsödött le.

Jelentős szatírája, Az Abortusz-szigetek, mely a két rendszer határvonalán született, lezárja a jövőhorizontot: a szocialista tervgazdálkodás logikája abszurd és fenntarthatatlan, e logika föllazulása viszont széteséshez, pusztuláshoz vezet. 2002-es önéletrajzi kötetében, A régi nótában Moldova rögzíti, milyen sokáig kellene visszafelé forgatni az időt, hogy otthon érezze magát benne: "Ha most valaki felajánlaná, hogy újrakezdhetem az életemet, és szabadon eldönthetem, mikor szeretnék tizennyolc éves lenni: 1952-ben vagy napjainkban, én kissé röstelkedve, de habozás nélkül 1952-t választanám. (...) Egyetlen, de mérhetetlen előnnyel járt akkor fiatalnak lenni: mindenki úgy érezte, hogy szükség van rá, indultak a nagy tervezések, beruházások, építkezések, azt mondták nekünk: ha mindegyiketekből tíz volna, az is kevés lenne!"

A szellem megtestesítője

Könyveit, riportjait az élet sűrűjében gyűjtött információmorzsák alapján készíti, a szó klasszikus értelmében, oknyomozó riporter.

A szociografikus riportkötetek mellett két új műfaj uralja Moldova rendszerváltás utáni életművét: a (kommentált) aforizma és az életrajz.

Életsumma

Az aforizmakötetek, kalendáriumok egyrészt a morzsabáli ökonómia termékei, másrészt a kor gyarlósága fölé emelkedő, messzelátó öreg imázsának kellékei. A messzelátás esszenciája az általános pártellenesség, amit Moldova a maga egész életére kiterjeszt: "Ne vegyék dicsekvésnek, mert csak a magam sorsának elrontását, teljes kiközösítését értem el vele - de én már a legelején bemondtam a 'kontra pártit'. Nyolcvannál több könyvben okádtam ki undoromat minden párt iránt." (Kontra párti!, 2009.)

Moldova rendszerektől függetlenül professzionális módon optimalizálja tehetségének értékesítését. "A profizmushoz tartozik, hogy ihlet, vagy akár élményanyag nélkül is tudok írni. De természetesen még mindig táplálkozom a múltamból, a meg- és átélt élményanyagaim bőséges táplálékul szolgálnak. (...) Többet hoztam ki magamból, mint amennyi bennem volt. Egy közepes kertben egy kiváló kertész dolgozott. A kert a tehetség, a kertész az akarat." Így jellemzi Moldova a pályáját a Borsnak adott interjújában. S ez a jellemzés érett önismeretről tanúskodik.

Forrás:

Wikipedia

Digitális Irodalmi Akadémia

Magyar Narancs