„Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kérdezi a megszálló rómaiak ellen szervezkedő zsidó ellenálló a Monty Python klasszikus filmvígjátékában, a Brian életében. A különböző frakciók képviselői pedig zavartan válaszolnak: a vízvezetéket. Igen, a vízvezetéket, de azon kívül? A csatornázást. Na jó, a vízvezetéket és csatornázást, de mi egyebet? Az utakat.Igen az utakat, vízvezetéket és a csatornázást. Öntözést, közegészségügyet, oktatást. Hasonlóan pórul járhatnak azok az antiszemiták, akik szerint a zsidók ártottak Magyarországnak, vagy a nemzeti kultúra és a tudomány fejlődésének.

Blogomban –a teljesség igénye nélkül- szeretném bemutatni néhány zsidó származású, NAGY MAGYAR EMBER életútját, akik a sportban, tudományban, művészetben alkottak maradandót. Okulásul a hálátlan utókornak!

A hatodik részben egyik legnagyobb nevettetőnk, Markos József alias Alfonzó életművész nem akármilyen élettörténete következzen:

Markos József

Markos József, művésznevén Alfonsó (későbbi írásváltozatban Alfonzó) (született Markstein József, Budapest, 1912. február 29. – Budapest, 1987. május 31.) magyar artista, színész, humorista. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, „Ványadt bácsi” alakjának megelevenítése.

„Hofi előtt úgy hat, mint Aiszkhülosz Szophoklész előtt” – írta művészetéről Kornis Mihály

Családja

Három gyermeke született. Legidősebb fia Markos György színész, humorista, akivel többször is együtt lépett fel. Lánya Markos Zsuzsa (1954–1995) volt. Kisebbik fia, Markos István Kanadában élt 25 évig, Ottawában és Montréalban járt egyetemre, majd 2001 óta Kanada mellett Magyarországon is oktat és tolmácsol angolt és franciát.

A színpadig

Már gyereknek is erős fizikumú volt. Édesapja baromfikereskedő volt, gyermekkorában az iskola mellett besegített az üzletbe. A kereskedelmi iskolát elhagyni kényszerült egy komoly konfliktus után egyik tanárával. Először a Róka és Társa cégnél lett autószerelő inas, de 1930-ben ehelyett inkább cirkuszi artistának szegődött.

Vándorévek

Ezzel kiváltotta családja neheztelését: egy ismerősükhöz Strasbourgba küldték, ő azonban ehelyett Párizsba ment, ahol nyolc hónapot töltött és a Renault autószerelője volt. De ez sem tetszett neki, hazatért és megint artista lett az Alpesi falu varieténél, majd velük Bulgáriába, Szófiába szegődött. Itt, mint a "Hortobágy legyőzhetetlen bikája", birkózószámával járta az országot, Várnában azonban egy török ellenfél legyőzte.

Erre hazatért, és előbb kereskedősegéd lett (a Kálvin téri Szemző divatáruüzletben), de fizikai adottságai ettől az állástól is segítettek neki szabadulni: 1933-ban a Royal Revü Varietéhez került táncosnak. Ez azonban még nem jelentette a színpad és a porond közti választást: egy évre Olaszországba szerződött táncosnak, de utána ismét vándorcirkuszhoz csatlakozott. Katonai szolgálata után az Arizona varietébe szerződött parkett-táncosnak. Karrierje kezdetén arany színű festékkel kenték be, amitől rosszul lett. Ekkor figyelt fel rá Miss Arizona, akivel később közösen is fellépett. Innen azért tették ki, mert összeverekedett egy Festetich gróffal. A Kék Egér mulatóból az útja Egyiptomba vezetett, innen Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba – mulatókban és varietékben lépett fel. Ezután 1937-ben és 1938-ban Olaszország mozivarietéi következtek (itt együtt játszott például Marcel Marceau-val és a fiatal Louis Armstronggal), majd a párizsi Olympia varieté.

Ismét Budapesten, művésznevei

Hazatérve a Shanghaj Bárban, később az Arizona varietével szemközti Moulin Rouge-ban táncolt. Baráti viszonyba került Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal. Színészi karrierje Joe Stan művésznéven akkor indult, amikor Flaschner Ernő, a Moulin Rouge nagyhatalmú tulajdonosa felfigyelt parodizáló kedvére és színpadra küldte.

1940-ben egy rendelet megtiltotta angol és francia nevű művészek fellépését, ezért korábbi művésznevét fel kellett adnia. Új, egész életre szóló művésznevének az az eredete, melyről ő maga nyilatkozott egy tévéinterjúban, hogy a rádióban meghallotta azt a hírt, hogy meghalt XIII. Alfonz spanyol király, és ezt a nevet választotta spanyolos formában 1941-től

A háború

1944 januárjában munkaszolgálatra kerül, ahonnét megszökik, bujkál, októbertől műtössegéd a Rókus kórházban, álnéven. Műtőssegédként éli meg az orosz csapatok Budapestre érkezését. Egy fejlövéses orosz tisztet osztanak be hozzá, akinek a tolmácsaként elkerül Szegedre. Szegeden segédszínésznek áll. A Szókimondó asszonyságban, Le Fevre, a Csúnya lányban táncos-komikus, a Hamletban Rosenkrantz, a Mosoly országában táncol, Szegeden, ám ennél többre vágyik, és otthagyja a vidéki életet.

1948-52

Budapestre jön, s Rodolfó bűvész partnere lesz a Fővárosi Nagycirkuszban, de bár jó barátság köti Rodolfóhoz, önálló pályát szeretne találni, ahol magát "adhatja", tovább áll és lokálokban, varietékben csiszolja összetéveszthetetlenül egyéni stílusát. 1952-ben a Royal Színház tagja. A "Peleskei nótáriusban" alakított Baldauf Herkules alakításáért, 1952. április 4-én a Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozatát kapja. 1952 őszén a Vidám Színpad tagja lesz egészen nyugdíjaztatásáig. A Vidám Színpadon köt barátságot Bársony Istvánnal. Fellépések után a megromlott egészségű kollégát haza-hazakísérgetve, a színiakadémiát pótló beszélgetések során csiszolja szinpadi tudását. Már az ötvenesévek elején is vállal film-epizód szerepeket, reklám filmszerepeiben is elhíresül. Reklámfilmjeinek mondatai bekerülve a köztudatban modernkori szólásokká válltak: "Megvette az ehetit?", vagy a "Van egy fölösleges százasa", "Ne nekem köszönje", "Idefigyeljenek Emberek".

1956-1987

1956 nyarán háromhónapos orosz turnén vesz részt, ahol találkozik és barátságot köt Rajkinnal. A forradalom idején a szovjet-turnéja kapcsán feldúlják lakását. Hazajön, és családjával külföldre távozik. Bécsben és Belgiumban vállal fellépéseket. Dolgozik Toto-val, Macario-val, és Vittorio de Sica-val, Jacques Tati pedig gag-man-nnek szerződteti "A nagybácsi" című filmjéhez. A honvágy hazahozza, s ismét leszerződik a Vidám Színpadhoz, amelynek nyugdíjaztatásáig tagja marad. Az erőnléte még éveket tesz lehetővé, de színházának kicsinyes spórolása kapcsán, amelynek során egy repertoár darabból anyagi megokolásból kiteszik, nyugdíjaztatását kéri. Ezt követően több fellépést vállal a televízióban, filmgyárban. 1972-ben eljátssza a "Vigyázat mázolva" című kisfilm főszerepét, amely az oberhauseni fesztivál fődíját nyeri el. 1974-ben a "Keménykalap és krumpliorr" film, a müncheni Prix Jeunesse fesztiválon, dícsérő oklevelet kap, amelynek főszerepét játsza. Számtalan alakítását, hála istennek televízó örzi az archivumában. A fiával Markos György-el készült Karmester, a sakkozók, az ügyefogyott cirkusz jelenetéig, zenebohócként, vagy a legendássá váló "Ványadt bácsi" jelentben, vagy a magyar televíziózásban elsőként elkészülő humoros húszpercesek, Alfonsó show-jáig számtalan önálló, és igazi Alfonsó-világ válhatott a nézők millióinak kedvencévé.

Már az ötvenes évek elejétől filmekben is vállal szerepeket (ekkor még epizódszereplőként). Egy időre ismét erőt vett rajta a vándorösztön: 1956-ban antiszemita támadások hatására disszidált családjával, de a kitérő után visszatért a Vidám Színpadhoz és a magyar filmiparhoz.

Reklámfilmekben is szerepelt, az autónyeremény-betétkönyv reklámjában hallható közismert szlogenje, a „Nekem teljesssen mindegy (hogy melyik kocsit nyerem)”; a BKV megalakulásakor a buszsofőrt alakítja, ő reklámozta a kalauz nélküli kocsikat.

A hatvanas évektől évente szerepelt mozi- és tévéfilmekben, többnyire kisebb, humoros szerepekben, de például az Én vagyok Jeromos című vígjátékban ő a főszereplő. Folyamatosan látható volt a tévében, főként kabaréjelenetekben. Egyik legnépszerűbb alakítása a Keménykalap és krumpliorr tévésorozatban Bagaméri, az elátkozott fagylaltárus. Saját tévés showműsora volt a parodisztikus Alfonzó Világszínháza.

Nyelvtudása

német, olasz, francia, orosz és arab.

Budapest - Színész legendák sztorijaiból írt könyvet Kalmár Tibor. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Legendás komédiások című kötetből írt sorozatunkban ezúttal a az egyik legnagyobb magyar nevettető, Alfonzó, azaz Markos József emlékeiből idézünk.

A hőskorszakból meg kell emlékezni Alfonzó klasszikus részeg számáról, arról a delíriumos figuráról, aki mindig nagy magyarra itta le magát és így hőzöngött: – Micsoda? Hogy én nem vagyok magyar? Én, aki Álmossal együtt jöttem be a Vereckei szoroson? Tudják, milyen szorosan jöttünk? Csak profilban tudtunk végigmenni. Én nem vagyok magyar, aki Árpáddal és a hét vezérrel egy brigádban voltam sztahanovista? Magyar anyák! Magyar ifjak! Én ekeljük együtt: Ó Tannenbaum... Ó Tannenbaum...

Alfonzót 1944-ben behívták munkaszolgálatra. Az ukrán fronton ásta a lövészárkokat. Öltözete: zsákruha derekán dróttal átkötve. Egy alkalommal összetalálkozott a dalköltő G. Dénes Györggyel, aki már régebben lapátolt, ő is rongyokba öltözve, lába újságpapírokba bugyolálva. Amikor a két század elhaladt egymás mellett Alfonzó átkiabált G. Dénesnek: – Hol dolgoztatsz?

Alfonzó a háború után egy születésnapi partira késve érkezett, talpig gyászruhában. Sokáig egy szót sem lehetett kivenni belőle arról, hogy kit gyászol? A végsőkig fokozta a feszültséget, mire végre kinyögte: „meghalt a háziorvosom." „Ennyire szeretted?" érdeklődtek. „Egy biztos, sokat törődött velem." „Hogy hívták?" kérdezték. „Dr. Mengele."

Alfonzó mindig kitalált valamit, hogy társaságát szórakoztassa. Erre egy kötelező május elsejei felvonuláson – hatalmas testi erejétis kamatoztatva – vált lehetősége. Az történt, hogy a Vidám Színpadtársulata a felvonulásra elfelejtette a vörös zászlót magával vinni. Nos Alfonzó a kis Kabost nyakába vette és vörös zászló helyett a vörös Kabost lengetve vonult el a tribün előtt.

Alfonzó és Szuhay Balázs parodista gyakran ugratták egymást különösen vidéki fellépéseik során. Szuhay egyszer azzal hencegett, hogy műsorában, egy nyírségi faluban olyan tökéletesen utánozta a vonat hangját, hogy a nézőtéren ülő bakter felpattant a helyéről és kirohant, mert azt hitte befutott a nyolchúszas személy.

Alfonzó nem akart lemaradni a dicsekvésből és elmondta, hogy ő egy szabadtéri előadáson éjfél előtt néhány perccel elkezdte utánozni a kakas hangját és felkelt a nap!

Végezetül, ajánlok egy ragyogó riportot a 168 órából: http://www.168ora.hu/arte/100-eve-szuletett-alfonzo-91433.html

Tudod, mi a hosszú élet titka?

– Remélem, elárulod.

– Nem szabad abbahagyni a lélegzést.

Forrás:

Wikipedia

színészkönyvtár

Kalmár Tibor: Színész legendák

168 óra