„Hogyan tudták megszámolni a halottakat? Az mégiscsak képtelenség! Háromezer-

háromszázkilenc! Ebből kettőszázkilencven elaggott! Képtelenség! Mi az, hogy elaggott?

Ezt sem lehet megállapítani! Utólag. Tetszik ezt érteni? Százados úr tisztelettel. Mi a

különbség olyan vakhidegben javakorabeli és öreg, meg elaggott között. Már megbocsásson

a világ…”

Az idézet Cseres Tibor Hideg napok c. könyvéből való, melyből Kovács András készített

remek filmet. A mai történelem felfogás (hamisítás) igyekszik minden felelősséget a

németekre hárítani a 2. világháborút megelőző és alatti bűnök bevallása, a múlttal való reális szembe nézés helyett.

Kezdjük az Újvidéken és környékén, a magyar megszálló csapatok által, 1942. január 20-23. között történt tömeges vérengzés (soha el nem évülő háborús bűntett!) ismertetésével. Az 1941-es bácskai megszállást követően, felerősödtek a jugoszláv partizán mozgalmak, melyek kapcsán elszenvedett néhány fős veszteség (ne feledjük, megszállók voltunk!) megtorlásaként néhány nap alatt 3309 (más források szerint 3340) főt öltek meg a magyar honvédség- és csendőrség egyenruháját viselő személyek. Az áldozatok között 792 nő, 299 idős ember és 147 gyermek volt. Az áldozatok etnikai összetételét tekintve, 2578 szerb, 1068 zsidó, 64 roma, 31 ruszin, 21 magyar és 15 orosz nemzetiségű volt.

A kitudódott botrány miatt Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök vizsgálatot rendelt el, amely első alkalommal azért futott zátonyra, mert a vizsgálatot az a Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy vezette, aki Grassy József vezérkari ezredes, Deák László ezredes és Zöldy Márton csendőrszázados (érdekes, egyik se német!) mellett a tömeggyilkosságok fő felelőse volt. A vizsgálatnak az lett az eredménye, hogy Deák Lászlót még ki is tüntették a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, hadiszalagon, kardokkal (!).

Az elrendelt megismételt eljárás során már csak csendőrökkel szemben jártak el, mert Feketehalmy-Czeydnerrel és Deákkal szemben indult eljárást –nyugdíjazásuk mellett- Horthy Miklós kormányzó megszüntette, Grassy pedig a keleti frontra került. Itt említsük meg a Jobbik által dicsőített csendőrség vád alá helyezett csendőrtisztjeinek nevét: Horkay József és vitéz Gaál Lajos magyar királyi csendőr ezredesek, vitéz Báthory Géza és Fóthy Ferenc nyugállományú csendőr alezredesek, Stepán László, dr. Kun Imre, dr. Csáky József, Bandur Károly, dr. Kacskovics Balázs, dr. Képíró Sándor (igen ez az a Képíró, akivel szemben új eljárás indult közel 70 évvel az esetet követően, mely azonban, 2011-ben bekövetkezett halálával, le is zárult), dr. Zöldy Márton magyar királyi csendőr századosok és Gerencsér Mihály magyar királyi csendőr főhadnagy.

A fő felelősöket a tárgyalás során halálra ítélték. A halálos ítéleteket azonban nem tudták végrehajtani, mivel az elítéltek egy része Németországba menekült (természetesen aktív segédlettel!). Mások, mint a hűtlenségért elítélt Képíró Sándor, rövid börtönbüntetés után újra szolgálati állományba kerültek.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ezt követő, 1944–45-ös megtorlásoknak 30 000 és 45 000 közötti számú magyar áldozata volt.

A fő felelősöket a háború után kiadták a Tito-féle Jugoszláviának, ahol népbírósági ítélettel, egyes tudósítások szerint igen kegyetlen módon háborús bűnösökként kivégezték őket. Ezek az ítéletek (főképp Szombathelyi Ferenc volt honvéd vezérkari főnök jugoszláviai kivégzése) ma már vitatottak. 

A ma és a jövő generációjának kötelessége megismerni múltunkat, hamisítás, szépítés és elferdítés nélkül. Szembe kell néznünk múltunk fekete lapjaival is, hogy feloldozást követően, tisztán építsük a jövőt!

„Akik nem tanulnak a múlt hibáiból, arra vannak ítélve, hogy újra elkövessék azokat”. (George Santayana)

És Ön?