Tóth Krisztina: Bánk, magában

A tér kihalt. Behajt a busz,
jégkása permetez.
Mínusz van. Egy hajléktalan
áll ott, de nem jelez.
Táncol, kezében fémdoboz,
orra helyén lyukak.
Forog az üres járdán,
magában így mulat.

Törött szoláriumcsövek,
a lépcsőkön szemét.
Paplanra köpve ég a hold,
a sarkon ágybetét.
Egy óriás homlokzaton
világít: Erste Bank.
Kéklő betűk és fényfüzér,
karácsony este van.

Hazám, hazám. Minden bezárt.
Az állomásokon lehúzzák mind a rácsokat,
arany halál, ezüst romok,
a szél a fán egy nejlonzacskót rázogat.
És táncol kint tovább a nő,
forog, forog, szolgálja népe szent javát.
Hazám, hazám, te ellenőr.
Ruhádon ott a karszalag,
és félterpeszben állsz.