Előző blogbejegyzésemben azt az Orbánt idéztem, aki aggódott a kultúrára és tudományra fordított összegek csökkentése miatt. Utólag megállapíthatjuk, örülnénk azoknak az arányoknak, melyeket 2010 előtt fordítottak a költségvetésből ezekre a célokra!

A mai napra egy olyan gyöngyszemet tartogatok, amely nyílt beismerése annak, hogyan kellene szembe köpni magát egy olyan embernek, aki ennyire ellentétes álláspontot vall ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban, mint 20 évvel korábban (hiszen fejlődéstörténe szakadatlan növekedést mutat).

"...Inkább azért, mert az utóbbi idõben egyre gyakrabban az a benyomásunk, hogy Kormányunk vezetõi különös elõszeretettel forgatnak olyan, általunk ismeretlen eredetû tankönyveket, amelyek szemmel láthatóan hasznos tanácsokat tartalmaznak arról, hogyan kell rugalmasan elszakadni az ilyesfajta agyoncsépelt alkotmánytani dogmáktól. (Szórványos derültség a bal oldalon.) A választások óta eltelt másfél év alatt ugyanis állítólag felelõs MDF- kormányunk annyi hatalmat összpontosított kezében, hogy mára a Parlamentnek nemcsak ellenzéki képviselõi tehetetlenek a miniszteri dilettantizmus és arrogancia egyre gyakoribb megnyilvánulásaival szemben. Ebben az állítólag felelõs MDF-kormányban bárki bármennyi ideig melegítheti bársonyszéke szövetét, amennyiben élvezi a miniszterelnök bizalmát, függetlenül attól, hogy ezt a bizalmat a választott képviselõk osztják-e, avagy sem. (Közbeszólás a bal oldalon: Így van!) Az elmúlt másfél évben a Parlamentet paragrafusgyártó gépezetté, kormányzati pecsétnyomóvá silányították, amelynek feladata a kormányfõ szemében nem a felelõsségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése...".

 (O.V. hozzá szólása az országgyűlés155. ülésnapján (1991.12.11).