Előző blogbejegyzésemben Orbánnak, talán ma már nem vállalt véleményét mutattam be, melyben hitet tett a jogállamiság, az alkotmányos intézményrendszer megerősítése, a jogegyenlőség, valamint a visszamenőleges törvénykezés tilalmával kapcsolatban. Ezzel szemben, 2010 után Ő és kormányzó ereje bontotta le a jogállami intézményrendszert, a fékek és ellensúlyok rendszerét, vezetett be visszamenőleges hatállyal törvényeket (persze azóta közpénzekből fizetjük a strasbourgi ítéletek alapján a kártérítéseket a jogfosztottaknak).

Mai bejegyzésem az országgyűlés 155. ülésszakán (1991.12.11.) mondottakat rekonstruálja: "...Egy kormány távlatos gondolkodását mindenütt a világon azon lehet lemérni, hogy mennyit és milyen hatékonysággal költ oktatásra és tudományra. Nos, ezek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Kormány távlatai nem terjednek tovább tagjainak orra hegyénél. Fölösleges hivatalokra van pénz, miközben csökkennek az oktatási és kutatási ráfordítások. Az akadémiai természettudományi kutatóintézetekben például a felére csökkent a dologi kiadások elõirányzata. Ezt nem lehet azzal megindokolni, hogy nincs szükség akadémiai intézetekre. Mert az valóban nem biztos, hogy ezeknek a kutatóintézeteknek az Akadémia fennhatósága alatt kell mûködniük, de hogy valamilyen formában szükségünk van rájuk, az biztos..."