Orbán Viktor leleplezte (magát) Tisza István szobrát a Kossuth téren.

Az Orbán-kormánynak a Kossuth teret érintő át(fel)dúlása nettó történelemhamisítással ér fel. Az 1944-es állapotnak (sic!) való megfelelés kapcsán is leginkább Tisza István szoborállítása és történelmi szerepének (újra) értelmezése korbácsolhatná fel az indulatokat, ha lennének ilyenek. Sajnálatos módon a politikai közöny, a történelmi ismertek hiánya, és/vagy a politikai erőfölény miatt a számvetés és –a demokratikus országokban megszokott- társadalmi vita a döntéseket megelőzően, Magyarország mai viszonyai közepette, reménytelen.

A tisztánlátás érdekében, írásomban elemezni szeretném Tisza Istvánnak jellemrajzát, munkásságának eredményeit pozitív és negatív irányból vizsgálva, -szándékaim szerint- objektívan.

Tisza István jelleme

Tisza István politikai eredményei

Tények Tisza Istvánról:

-          Kétszer volt miniszterelnök, 1903.június 19.-1905. január 3., valamint 1913. június 1.-1917. május 23. között.

-          Elsőfokú unokahúgát, borosjenői Tisza Ilonát vette feleségül.

-          1886-tól volt egyéni képviselő.

-          Elnöke és választmányi tagja volt iparvállalatnak és pénzintézetnek, mely tisztségekről az összeférhetelenségi törvény elfogadását megelőzően, lemondott.

-          Belügyminiszterként elfojtatta az 1904.áprilisi vasutassztrájkot, vezetőit letartóztatta, a résztvevőket besoroztatta a hadseregbe.

-          Ugyanebben a hónapban, a szocialisták által a parasztok számára Bihar megyében szervezett gyűlést a csendőrség szétverte (33 halálos áldozat, több száz sérült).

-          A több, mint 30 évig kormányzó Szabadelvű párt felbomlása, prominens tagjainak (Széll Kálmán, Wlassics Gyula, Teleki Pál, ifj. Andrási Gyula, stb.) távozása személyéhez köthető.

-          Az 1904. november 18-i került sor arra az ülésre, amelyen Tisza rövid kortesbeszéde után Perczel Dezső házelnök – a házszabály megsértésével – csendben azonnali szavazást rendelt el Daniel javaslatáról, majd meglengetett egy zsebkendőt. A jelenetet nem értve a képviselők többsége kíváncsiságból felállt a helyéről (ekkoriban a felállás jelentette az igen, az ülve maradás a nem szavazatot), mire Perczel a Daniel-féle határozati javaslatot elfogadottnak jelentette ki, majd a kialakult tumultuózus jelenetek közepette királyi kéziratot olvastatott fel, amely az ülésszakot berekesztette és december 13-ig elnapolta.

-          A nem kis részben Tisza által kialakult belpolitikai helyzet miatt a király feloszlatta a parlamentet és új választást írt ki, melyet az ellenzék nyert meg nagy többséggel.

-          Tisza ezt követően (1910-ig) kizárólag a felső (főrendi) ház munkájában vett részt.

-          1910-ben megalapította a Nemzeti Munkapártot, amely meg is nyerte az az évi választást. Kormányt azonban azért nem alakíthatott, mert éles ellentétben állt álláspontja Ferenc Ferdinánd trónörökössel az általános választójog kérdésében. Ferenc József sem szerette volna kormányfőnek, emlékezve korábbi miniszterelnöksége alatti belpolitikai problémákra.

-          1912. május 12-én házelnökké nevezték ki, mely ellen az ellenzék hevesen tiltakozott. Ennek „eredménye” a május 23-án, a szocialisták által szervezett tüntetés (vérvörös csütörtök) volt. A munkások Tisza kinevezése ellen és az általános választójogot követelve vonultak a Parlament felé, ahol a rendőrség feltartóztatta őket. Az összecsapásokban hat ember meghalt, csaknem kétszáz megsebesült és háromszáz személyt letartóztattak.

-          1912. június 4-én Tisza a véderőtörvényt önkényesen elfogadtatta, a feldühödött ellenzéki képviselőket pedig karhatalommal kivezettette. Kovács Gyula, az elsők között kitiltott képviselők egyike erre pár nappal később, június 7-én az újságírói karzatról leugorva „Van még itt egy ellenzéki!” felkiáltással revolvert rántott, és háromszor Tiszára lőtt. A golyók célt tévesztettek (nyomuk máig látszik a faburkolaton); a negyedik golyóval saját magát lőtte fejbe, de az öngyilkossági kísérletet csodával határos módon túlélte. A merénylőt az esküdtszék, „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva később felmentette (ez volt Tisza István ellen az első merénylet a négyből).

-          Alig néhány hónappal az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet előtt is a Szerbiával szembeni kemény fellépés híve volt, a merénylet után viszont – egyedüliként a Monarchia vezetői közül – sokáig ellenezte a háborúba való beugrást, ismerve a birodalom hadseregének színvonalát, félve attól, hogy a délszláv területekkel megnövekedve felborul a Monarchia dualista egyensúlya, és a konfliktus világháborúvá szélesedik, de állásfoglalásában központi szerepe volt egy erdélyi betöréstől való félelemnek is. Álláspontja csak azt követően változott meg, hogy II. Vilmos német császár egyértelműen a fegyveres megoldás mellett foglalt állást.

-          A háború kitörését követően, (korábbi véleményét megváltoztatva) következetesen kitartott a háború szükségszerűsége mellett, amely az első időszakban népszerűséget, később gyűlöletet hozott számára.

-          A második merényletet egy kiábrándult huszártiszt kísérelte meg, amikor Tisza a frontról hazatérőben volt. A golyó nem talált. A harmadik merénylet 1918. október 16-án történt, amikor Lékai János, a Galilei-kör és Korvin Ottó antimilitarista mozgalmának tagja próbálta agyonlőni, de pisztolya csütörtököt mondott, így Tisza megmenekült. A merénylőt börtönbe zárták, de alig 15 nap múlva, az őszirózsás forradalom idején kiszabadították.  

-          Külföldi megítélése meglehetősen elítélő volt, Ausztria mellett sokan őt tekintették a háborús politika megtestesítőjeként.

-          1918. október 31-én gyilkolták meg az általa bérelt Roheim-villában (Hermina út 35.). Az elkövetők személyére a későbbiekben sem derült fény. Utolsó szavai ezek voltak: „ Végem van, …ennek így kellett lennie”.

Meggyőződésem, hogy Tisza István politikai tevékenysége, Magyarország XX. századi történelmére gyakorolt hatása oly mértékben ellentmondásos, történészi és társadalmi vita hiányában a pozitív történelmi személyiségek közé való beemelése nem indokolható.