„Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kérdezi a megszálló rómaiak ellen szervezkedő zsidó ellenálló a Monty Python klasszikus filmvígjátékában, a Brian életében. A különböző frakciók képviselői pedig zavartan válaszolnak: a vízvezetéket. Igen, a vízvezetéket, de azon kívül? A csatornázást. Na jó, a vízvezetéket és csatornázást, de mi egyebet? Az utakat.Igen az utakat, vízvezetéket és a csatornázást. Öntözést, közegészségügyet, oktatást. Hasonlóan pórul járhatnak azok az antiszemiták, akik szerint a zsidók ártottak Magyarországnak, vagy a nemzeti kultúra és a tudomány fejlődésének.

 Blogomban –a teljesség igénye nélkül- szeretném bemutatni néhány zsidó származású, NAGY MAGYAR EMBER életútját, akik a sportban, tudományban, művészetben, üzleti életben alkottak maradandót. Okulásul a hálátlan utókornak!

 A második részben az egyik legnagyobb hatású üzletember, Richter Gedeon portréja következzen:

 A magyar gyógyszeripar korai történetének egyik kiemelkedő alakja volt Richter Gedeon, a mára kelet-közép európai multinacionális céggé fejlődött Richter Gedeon Nyrt. névadója és alapítója. A XX. század elején kezdődő pályafutása rövid időn belül sikertörténetté bontakozott ki, majd az 1930-as évek végétől különféle viszontagságokon keresztül vezetett a nyilas uradalom idején, 1944 decemberében záruló tragikus végpontig.

Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született földbirtokos-terménykereskedő család sarjaként, a Gyöngyöstől nem messze fekvő Ecséd községben. Apai ősei csehországi zsidó kereskedők voltak, akik a XVIII. század végén telepedtek le Magyarországon, a báró Podmaniczky család Pest megyei aszódi uradalmán. 1838-ban itt született Richter Gedeon apja. Gyors anyagi gyarapodásukat jelzi, hogy az 1860-as években Richter Gedeon szülei már 1060 holdas nagybirtokot tudtak vásárolni Ecséden, kastéllyal együtt. A beérkezett zsidó családok többségéhez hasonlóan, ők is a történelmi nagybirtokos nemesség életmódjához és kultúrájához igyekeztek idomulni, de ha hivatásuk, foglalkozásuk gyakorlásáról volt szó, klasszikus, XIX. századi polgárként viselkedtek. Ígéretesen induló családi életüket a korai halál törte derékba. Richter Gedeon anyja – röviddel Gedeon születése után – gyermekágyi lázban hunyt el, apja még egy évvel sem élte túl felesége halálát. Árváikat, Gedeont és két bátyját, az anyai nagyszülők, valamint a gyermektelen egyik anyai unokatestvér családja nevelték fel Gyöngyösön. Ők egyébként gabonakereskedéssel foglalkoztak.

Richter Gedeon a gyöngyösi ferences rendi gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A kolozsvári egyetemen 1893-ban szerzett gyógyszerész-gyakornoki bizonyítványa az első, amely arról tanúskodik, hogy a gyógyszerészetet választotta hivatásául. Pályaválasztásában szerepet játszott szülei korai halála, mivel, mindketten olyan betegségben hunytak el, melyeket megfelelő terápiával, gyógyítani lehetett volna. Richter beiratkozott a budapesti tudományegyetemre, ahol a korabeli előírásoknak megfelelően, egy évet a természettudományi, majd egy évet az orvosi karon hallgatott. Az egyetemen többek között Eötvös Lóránd, Than Károly, Winkler Lajos és Bókai Árpád oktatta. Gyógyszerész oklevelét 1895-ben szerezte meg. Az önálló munkavégzéshez szükséges két éves gyakorlatot Szolnokon és Miskolcon szerezte segédgyógyszerészként. 1897-ben nyugati tanulmányútra indult, több országban szerzett tapasztalatokat a gyógyszerészet és a gyógyszergyártás területén. Az élenjáró nemzetközi biológia kutatások eredményeként ebben az időben alakult ki egy merőben új gyógymód, az un. „organoterápia”, amely felcsillantotta a reményt, hogy az emberi szervezet hiánybetegségei gyógyíthatók lesznek a belső elválasztású állati mirigyek, illetve azok hatóanyagainak adagolásával. Richter Gedeon felismerte az új terápia távlati jelentőségét és élete céljául tűzte ki ennek hazai fejlesztését. Bőséges gyakorlati tapasztalatai birtokában, vándoréveit követően, a családi örökség rá eső részéből gazdálkodva, 1901 végén megvásárolta Budapesten az Üllői út 105. szám alatti –napjainkban is működő- Sas gyógyszertárat. A patika alagsorában egy biológiai preparatív és egy vegyészeti kísérleti laboratóriumot létesített, az állati szervekből különféle organoterápiás hormonkészítmények, valamint erősítő szerek előállításába és forgalmazásába kezdett. Az akkori Magyarországon ez újszerű vállalkozás volt. Már első készítménye, a mellékveséből izolált adrenalint tartalmazó Tonogen Suprenale injekcióval felhívta a figyelmet, hiszen 1902-ben már azelőtt gyártotta és forgalmazta, hogy japán kutatók „felfedezték” volna. Közel 30 éves volt, amikor családot alapított, feleségül vette Winkler Annát, egy szegedi gazdag fűrészáru gyáros egyetlen lányát. Házasságukról elmondható, hogy jóban-rosszban, a végsőkig kitartottak egymás mellett. A Winkler család támogatta tervei megvalósításában, a Sas patika megszerzését és fejlesztését követően, a gyógyszergyár születésében is fontos szerepük volt. 1903-ban született meg a Richter család egyetlen gyermeke, Richter László. A boldog békeidők éveiben úgy tűnt, semmi sem állhat a házaspár családi boldogságának és társadalmi érvényesülésének útjába.

Az új termékek fejlesztését Richter kezdettől fogva kiváló orvosokkal kiépített alkotó együttműködésre alapozta. Már 1902-ben kiadott egy rendszeresen megjelenő szakmai tájékoztatót Pharmakotherapiai értesítő címen, melyet ingyenesen terjesztett az orvosok között, tudományos alapossággal ismertetve készítményei terápiás hatását. A patika termékválasztékának bővülése szükségessé tette a termelés ipari méretű bővítését. Richter ekkor egy gyógyszergyár alapítását határozta el: 1906-ban megvásárolta Kőbányán a Cserkesz u. 63. szám alatti, 3525 négyzetméter nagyságú telket, és ott rövid idő alatt gyárat létesített, amit 1908-ban helyeztek üzembe.
Az 1921-ben felfedezett inzulin üzemszerű termelése hazánkban elsőként a Richterben indult el 1926-ban, és 1944-ig folyamatos volt. Az inzulingyártás meghatározó szerepet játszott a Richter gyár termelési kultú­rájának fejlődésében, hiszen a minőségi követelményeket nemzetközi előírások szabályozták. Az 1930-as évek második felében a Richter Rt. már elhúzódó hatású inzulint is gyártott Zinkprot-Insulin néven.  A Richter-inzulin minősége megegyezett a legszínvonalasabb külföldi (dán) készítményekével.
Az első szintetikus készítmény nem gyógyszer, hanem az 1911-ben forgalomba került Hyperol fertőtlenítő tabletta volt. Richter – felismerve a felfedezés gyakorlati jelentőségét – megvásárolta Vladimir Stanek cseh vegyész szabadalmát: a bomlékony hidrogén-peroxid szilárd vegyületté történő stabilizálásának módját. A gyógyászat, de elsősorban a sebészet számos területén a Hyperolt kiterjedten alkalmazták, az első világháború idején bekerült a honvédségi felszerelés tárjegyzékébe is.
A vállalat hagyományos innovációs tevékenységét tükrözi, hogy a cég alapításától 1944-ig 86 eljárás részesült szabadalmi oltalomban. Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszerszabadalma volt, 1939–1944 között pedig több, mint 30 új készítmény került forgalomba. Nevéhez fűződik a ma már generikus szerként forgalmazott Kalmopyrin is.
A húszas évek második felétől, az európai képviseletek kiépítése után a távolabbi piacok meghódítása került előtérbe. Nyolc év alatt – 1924-től 1932-ig – több mint ötven Richter-képviselet létesült, amelyek mintegy száz országban vezették be a cég készítményeit Indiától Kanadáig és a Fülöp-szigetektől Brazíliáig. A harmincas évek elején a világot behálózó Richter-képviseletek közül többet termelő leányvállalattá fejlesztettek.
Richter Gedeon csendes, visszahúzódó életet élt, került minden fény­űzést. A cég minden nyereségét visszaforgatta vállalkozásába, a gyár fejlesztésébe, de legnagyobb mértékben az export bővítésébe. Családi élete kiegyensúlyozott volt. Unokái, Andrea és Marietta voltak a nagyszülők szeme fénye. Közéleti szereplésre nem vágyott, csak szakmai egyesületekben vállalt tagságot. Egész életében törekvő, szorgalmas, alkotó ember volt, még hetvenéves korában is minden nap bejárt a gyárba. Délig az ügyvezetést irányította, majd délután otthonában tanulmányozta a szakirodalmat.
Bethlen István miniszterelnök előterjesztésére a kormányzó 1929. január 5-én „a közgazdaság terén kifejtett érdemes tevékenységének elismeréséül” a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta Richternek. Gyógyszereit díjakkal és elismerésekkel jutalmazták nemzetközi vásárokon és kiállításokon is.
A háború alatt közismertté vált Richter Gedeon példás jótékonysága. Számos értékes gyógyszeradománnyal segítette a betegek gyógyítását, és ezért több elismerésben részesült a Vöröskereszt és más nemzetközi karitatív szervezetek részéről. Aztán jött a vészkorszak.
1942-ben a zsidótörvények nyomán megfosztották vezérigazgatói tisztségétől, majd a gyárból is kitiltották. Innentől bizalmas munkatársai útján otthonából illegálisan irányította a céget. 1944 őszén a gyár tevékenysége szinte teljesen megbénult. Richternek lehetősége lett volna még Svájcba távozni, de nem akarta elhagyni vállalatát. Nem ismerte fel a fenyegető veszélyt, gyakran hangoztatta, hogy neki nem történhet bántódása, mivel egész életét a betegek gyógyításának szentelte. Svéd menlevéllel a Katona József utca 21 szám alatti védett házban lakott. 1944. december 30-án a ház valamennyi lakóját egy nyilas osztag igazoltatás ürügyével az Andrássy út 60. alatti nyilas pártközpontba (később az AVH központja, ma Terror Háza múzeum). Az épületben mindenkitől elvették papírjait és értékeit, majd másnap a hajnali órákban fegyveres kísérettel útnak indították őket a Duna irányába, előre a férfiakat, hátra a nőket rendelve. Szemtanú emlékezése szerint Richter Gedeon ekkor átölelte feleségét, elköszönt tőle és beállt előre a férfiak sorába. Indulás előtt mindenkinek alsóneműre kellett vetkőznie a jéghideg, fagyos időben. A folyóhoz közeledve, egy mellékutcában megállították a menetoszlopot. Az élen haladó férfiak közül az első 50 embert elvezették, és a mai Széchenyi rakparton, a Zoltán utca torkolatánál a Dunába lőtték. Richter Gedeon felesége túlélte a nyilas akciót és a háborút, de lelkileg sosem heverte ki a borzalmas tragédiát. Richter Gedeon holtteste nem került elő, jelképes sírja a svájci Lugano városában levő családi sírboltban található.

 A cég és a gyár túlélte nem­csak a háborúkat, de még a szocializmust is. A második világháború  alatt az üzemek súlyos károkat szenvedtek, a törzsgárda megtizedelődött. A gyárat 1948-ban államosították Kőbányai Gyógyszerárugyár néven. A háború után elvesztette nyugat-európai exportpiacait és leányvállalatait, a KGST megalakulásával a kelet-európai országok felé nyitott. A gyógyszergyártás mellett új tevékenységekbe kezdett: mezőgazdasági kemikáliákat és állatgyógyászati termékeket állított elő. A gyógyszergyártásban szerzett évtizedes tapasztalatait a Fabulon márkanéven forgalomba hozott kozmetikumok és a Richtofit gyógynövény hatóanyagú termékcsalád kifejlesztésében kamatoztatta. A rendszerváltozás után a társaság tevékenysége ismét elsősorban a humán gyógyszerek gyártására koncentrálódott, s ma is a piacvezetők között van. A Richter név 100 év után is őrzi csillogását.

 Igaz ember volt, tudta, mi a tisztesség, maradandót alkotott és neve összefort alkotásával.

Forrás:

Wikipédia

Hetek

 http://www.richter.hu/HU/Documents/TortenelmiUzletemberek.pdf