Palercsík László

Dús lombú fák alatt

Leszállt az est, dús lombú fák alatt
villog a fény, s csak félhomály maradt,
hűvös szél fúj a Duna-part felől,
a sziget csendjében emlék vallat.

Több száz éves fák között álmodom,
ahogyan Arany ült itt egykoron
a szabadság vágyával egy padon,
az utókornak szebbet álmodott.

Több mint két évszázad távlatából,
lángolok a költők írásától,
a szabadság érdem, s kötelesség
adni a nemzet akaratából!

Rózsák virulnak kopjafák mellett,
szó nélkül állunk az élet felett,
érteni a múltat ma nem érdem,
a költők igazsága nem kellett.

A múlt költői bennem maradtak,
hazát szeretni ők tanítottak,
mindez ma már értékét vesztette,
hatalomért pártok marakodnak.

Álmodom, csillagszemű éj alatt,
s már nem hiszem, hogy van itt akarat,
méltósággal új rendszert váltani,
a múltból számunkra ennyi maradt.

Bár semmid nincs, mert mindent elvettek,
akkor is vagy, ha neked vétettek,
mert te létezel Isten szemében,
ha pokol tüzébe is vetettek!

Leszállt az éj, dús lombú fák alatt,
vakító fényben a halál arat,
dühös vihar jön a Duna felől,
remeg a sziget, a jelen vallat!