Az Ilyenek voltunk sorozat 15. részében elérkezett Orbán Viktor „nagy korszaka”, 1998-ban az akkori választási törvényeknek köszönhetően, az országgyűlési választások első fordulós vereségét követően, a második fordulót megelőzően, egyezséget kötött az általa is megvetett FKGP-vel, illetve annak elnökével, Torgyán Józseffel, melynek köszönhetően megnyerte a választásokat. Mint az újkori történelem legfiatalabb miniszterelnöke, megmutatta foga fehérjét, hogy az elvek és gerincesség ismeretlen fogalmak a politikában. Idézet az országgyűlés 4. ülésnapján (1998.07.02. ) elhangzott kormányprogramjából:

 „…Az embert sokféle igazságtalanság érheti az életben. A legélesebben nem azok az igazságtalanságok fájnak, amelyeket személyesen kell elszenvednünk, hanem azok, amelyeket gyermekeinknek nem sikerül elkerülniük. Mindannyian tudjuk, hogy a tehetség, szorgalom egyfelől, és a vagyon másfelől nem azonos arányban osztattak szét közöttünk. Ráadásul a mögöttünk hagyott esztendők során a családok közötti vagyoni különbségek gyorsuló ütemben növekedtek. A szegény családba, különösen az ország elmaradott településeinek szegény családjaiba született gyermekekkel szemben az a legnagyobb igazságtalanság, ha előrejutásukat nem képességük és szorgalmuk, hanem lakóhelyük vagy szüleik vagyoni helyzete határozza meg. …

A kormány egy olyan jövő érdekében dolgozik majd, ahol a tanulás lehetősége a szorgalomhoz, a képességhez és nem a tehetősséghez kötődik. Ezért olyan oktatási rendszert teremtünk, amely születésre, vagyonra és lakóhelyre való tekintet nélkül mindenki számára biztosítja a tudás megszerzésének esélyét. Megállítjuk, majd megfordítjuk azokat a folyamatokat, amelyek eredményeként ma a legismertebb és legértékesebb végzettséget nyújtó elitegyetemeken rohamosan csökken a nem értelmiségi családból származó diákok aránya. A tandíjat is ezért kell eltörölni…”.

Igaz, most sem tandíjnak nevezik…