RADNÓTI MIKLÓS: NEM TUDHATOM...

József Attila: LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
  hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
  mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
  a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
  a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
  A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
  amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
  e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
  de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
  mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
  s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
  s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
  mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
  - anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
  mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
  s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
  Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
  aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
  és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
  Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
  mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
  ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
  az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
  és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
  ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
  Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
  nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
  szép, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

2. Általános vélemény szerint, Orbán Viktor öltözködési stílusa meg sem közelíti az alapvető diplomáciai protokoll és etikett szabályait.

Nos mindez természetesen téves, legyen szó akár csabai kolbásztöltésről, brüsszeli megjelenésről hátizsákkal, vagy mint a mellékelt kép is mutatja, kovács céhlegényről, minden helyzetben jól mutat!

Ki az a magyar politikus aki azzal magyarázta az 1989-ben, teljes konszenzussal elfogadott új Alkotmány szemétdombra dobását, hogy az komunista volt és aki 1989. nyarán, a politikai egyeztetõ tárgyalásokon a Fidesz képviselõjeként az I/1. politikai albizottságában (az alkotmánymódosítás kérdései) tagja volt az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának?

Kedves Olvasóm! Ma egy új rovatot indítok, tévhitek Orbán Viktorról címmel.

1. Közkeletű vélekedés szerint, miniszterelnökünk egyetlen napot sem dolgozott életében, mindig is politikus volt.

Nos, téves ez az állítás: egyetemi tanulmányai befejezését követően, 1987. novembere és 1988. márciusa között szociológus gyakornokként dolgozott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (komenisták ezek mind!) Vezetőképző Intézetében. Ezt követően ment Angliába Soros-ösztöndíjjal.

Előző bejegyzésemben az MDF-kormány pazarló gazdálkodását, felesleges presztízsberuházásait kritizáló Orbánt idéztem. És róla milyen bizonyítvány állítható második kormányzása végéhez közeledve?

Mai blogbejegyzésem a szociálpoltikáról alkotott nézeteit ismertetem (részlet az országgyűlés 330. ülésnapján, 1993.10.12-én elhangzott felszólalásából) :

"...Javasoljuk, hogy vizsgálja felül a Kormány a szociális juttatások rendszerét is. A vagyonosodó polgárokat nem kell támogatni, a szociális juttatásokat pedig - amennyire lehet - a rászorultsági elvhez kell közelíteni. A szociális célú kiadásoknak azonban van egy olyan része, amelyet nem szabad csökkenteni. Nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára juttatott olyan támogatáshoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvetõ fogyasztási cikkeket megvásárolni. ..."

Előző blogbejegyzésemben a harcias Orbánt idéztem, aki tiltakozott a szélsőséges erők szalonképessé tétele ellen (és ugye emlékezünk még az "adunk 2 jó pofont, aztán eltakarodnak" kinyilatkoztatására is?). Ezzel szemben, mi a helyzet ma? Horthy szobrokat avatnak, szélsőséges eszméket idealizáló "művészekről" neveznek el közterületeket és kerülnek be az alaptantervbe. Köpd szembe magad, nemdemokrata!

Mai blogbejegyzésem az MDF-kormány pazarló kiadásait ostorozó felszólalását idézem (részlet az országgyűlés 330. ülésnapján, 1993.10.12-én elhangzott felszólalásából) :

"...Tisztelt képviselõtársaim! Mit is kellene tennie az MDF-kormánynak? Javasoljuk, hogy a kiadások csökkentése érdekében szüntesse meg a pazarlást. ... Egyetlen kormány sem találhat azonban erkölcsi igazolást egy olyan gazdaságpolitikához, amely a takarékosságot nem saját maga házatáján, hanem a polgárok zsebében gyakorolja. Ezért a felesleges állami hivatalokat fel kell számolni, a presztízs- és politikai célú beruházásokat vissza kell szorítani...".

Ugye, nem kell sorolnom az ezt cáfoló mai döntéseit?

•  

  A legutóbbi találós kérdés így szólt:

  2. Ki az a magyar politikus, aki az Európai parlament két frakcióját adó pártszövetségének is vezetőségi tagja volt?

   

   Sok érdekes megfejtés érkezett, de a jó válasz: Orbán Vik(tá)tor, aki 1992-től 2000-ig a Liberális Internacionálé, 2002-től 2012-ig az Európai Néppárt egyik alelnöke volt.

Előző blogbejegyzésemben Orbánnak az egykori MDF-kormányt illető kritikáját idéztem, melyben a hatalomkoncentráció, dilettantizmus és arrogancia megnyilvánulásait ostorozta. Abban is tökéletesen igazat mondott, hogy elítélendő, ha a parlament paragrafusgyártó gépezetté válik, "..amelynek feladata a kormányfő szemében nem a felelősségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése...".   Ne felejtsük el, hány törvényt (és milyen minőségben) fogadtak el ebben a ciklusban a 2/3-ra hivatkozva?

Mai blogbejegyzésem a demokráciára veszélyt jelentő szélsőséges irányzatokkal szemben harciasan fellépő Orbán Viktort mutatom be (részlet az országgyűlés 246. ülésnapján, 1992.11.17-én elhangzott felszólalásából) :

„..Szeretném világosan leszögezni ezzel kapcsolatban a FIDESZ álláspontját, ami úgy hangzik: úgy véljük, hogy Magyarországon ma sem jobboldalról, sem baloldalról nem fenyegeti a magyar demokráciát erõszakos fordulat veszélye. Ugyanakkor azonban nem szabad elfeledkezni arról a tényrõl, arról a történelmi tapasztalatról, hogy Európában szélsõséges csoportocskák, sõt tömegtámogatással rendelkezõ szélsõséges pártok sem voltak képesek sohasem arra, hogy önerõbõl szerezzék meg a demokratikus intézményektõl a politikai hatalmat. Ilyen fordulat mindig csak akkor történt meg, ha a polgári erõk jobb- és baloldala valamilyen okból, saját érdekbõl vagy idealizmusból, valamely szélsõséget maga mellé emelte és megpróbálta szalonképessé tenni. Ez az igazi veszedelem, és a FIDESZ a maga részérõl ezért volt mindig is könyörtelen azokkal szemben, akik megpróbálták szalonképessé tenni, megpróbálták mentegetni akár a szélsõbal-, akár a szélsõjobboldali jelenségeket. A jövõben ezekkel szemben továbbra is ilyen határozottsággal kívánunk fellépni.…”