Sztevanovity Dusán: Szilvásgombóc Íme a Föld. Sosem lehet tudni, hogy hol van a fent és lent. Íme az ember. Nem lehet látni, de ott van a lényeg bent: Van-e titka? Van-e íze? Van-e szíve, ami jó? Van-e magja? Van-e még egy? Van-e húsa olvadozó? Mer' az ember, mint a Föld…

Mező Ferenc: Bächer Iván sétapadja a Pozsonyi úton Egy nem helyénvaló világban, le-föl járkál, aki a helyét nem találja, voltak hű sétatársai, s lesznek, ha ott fenn is van Pozsonyi. „Ez itt az Újlipócia, s ez a központja.” – mondta a Tátra és a Raoul Wallenberg…

Csepeli Szabó Béla: Farkasdal és kutyakoncert Tegnap este, a külváros grundjai alól felsuhogó szélbe szédült csend, elém terelt néhány kivert, éhes, sovány kóbor kutyát, s azok elugatták nékem, - ha nem is szó szerint - a szegény "Farkasok dalát" "Fázunk és koplalunk,…

Csepeli Szabó Béla: Miben hihetsz még, ember? - Nézd, öregember, álmaid szivárvány-keretében, mint savas esőkben a festék, szétfolytak és összemosódnak az eszmék, s te lázasan, kérdő szemekkel mégis a látóhatárt kutatod? Mondd, e riasztó világkép láttán, melyet eltorzult…

Bertram Gábor: Álmomban Ma éjjel álmodban megleplek kedvesem Leülök melléd és szabadon vétkezem Nem mondhatsz nemet, hisz ez csak egy álom Képzeletem erős most mind megtalálom.   Álmomban átölelsz és őszintén szeretsz Ha most másként képzeled, csúnyán megfizetsz Mert…

Bertram Gábor: Elfáradva   Már minden oly nehéz, de melletted fekszem Elfáradt az életem hajnallal nem veszekszem Köszönöm néked, hogy még most is ölelsz Hogy nem szólsz semmit, hogy némán felelsz   Elfáradtak már az ismételt szavak Az életünk szép volt, nem kell a…

Bertram Gábor: Érj utol   Az érzéseim előbbre járnak, mint az élet Lassítanom kell, hogy te is megértsed Hogy szeretni sokkal jobb, mint ahogy gondolod Mint, mikor ruhád már kigombolva, de te meg csak most gombolod   Mint mikor elsiratod azt ki még él Lerombolsz egy életet…

Bertram Gábor: Szabad akarat   Egy ezüstszínű folyosón járok Minden hideg, most egy ajtónál állok Meztelenül, hogy ruhám hol van, ne tudom De valami nehézség ül ruhátlan vállamon   Valami kattan és az ajtó lassan nyílik Egy végtelen terem, melyből egy újabb terem…

Bertram Gábor: Nono!   Töröld le a vigyort az arcodról fiam Régen nem csúfította a lépésem ficam Frissen futottam a zuhogó esőben A melleim táncoltak az őszi szellőben   A legények kacsingattak, ha meglátták fenekem A fülembe sugdosták a nyakadat megeszem A lábam is…

Móra Magda Az út felén túl Ha elkerülted már a negyven évet, a lelked gyakran tűnt időkbe téved. A dolgaidban tartod még a rendet, de egyre inkább áhítod a csendet. Már nem vársz rangot, címet, hatalmat, és nem mész fejjel valamennyi falnak. Már tiszteled az évgyűrűt…